Mészárosné Gárdosi Gabriella haiku versei

Rikoltó madár.
Tavon riadt vízipók
ezer felé fut.

Be szép az Élet! -
hangulatomba... lila
virág csilingel.

Fönn a nyári hold,
bogárciripeléstől
hangos a határ.

gyermeki énem
emberekben, mi rossz mind
kiradírozná

Fényével a Nap
rubinvörös csókot ad
szép Hajnalának

Ne függj tőlem! ...hogy
ne fájjon a hiányom,
ha már nem leszek.

pitypangszirmokon
tünékeny apró álmok
a szél elfújja

Kint csönd. Bent fejét
lehajtva, halk imát mond
Sayo hercegnő.

Nyári éjszaka
Tó vizén fodros szoknyák
Lótuszvirágok

érintésed oly
finom - beleköltöznék
a tenyeredbe

rejtélyes illat
dús bodzabokor benéz
az ablakomon

rózsáknak kelyhe
kis megfáradt utazók
pihenőhelye

édes zamat az,
mit kínálok neked, úgy
hívják: szeretet

Ma rajtakaptam,
kerti kapu kulcslyukán
kukucskált a nyár.

Megunhatatlan
- mondjuk, s addig élvezzük
amíg megunjuk.

Jobb pitvarodban
lágyan hullámzok - Oly jó ...
Bal kamrám felel

Egy álarc neked.
Egy álarc nekem s neki.
Leosztott szerep.

én jókedvemben,
úgy rajzolnék rád holland
tulipánmezőt

mikor úgy tűnik,
Isten elhagyott, talán
épp te küldted el

gyönyörű álarc,
mit magadra veszel, de
Isten mindent lát

lila szivárvány
ömlött égre-földre, zöld
gomb a lomb s bokor

Ki a legnagyobb
vesztes? Az, ki nem veszi
észre, hogy ő nyert.

zaklatott világ
búj árnyas lomb alá, ott
lelked megpihen

Fehér s Fekete
én(ed), ha nem küzd benn(ed)
Szabad vagy, győztél!

ne bánj semmit(!), mert
mindenből s mindenkitől
tanulsz valamit

két üres csónak -
bár lennél te meg én, a
csend és nyugalom

három kis dáma
sárga bársony ruhában
szíveket csábít

mikor egyetlen
napsugár eléri a
lelked kapuját

sziromeső hull
a menyegzőjét üli
április hava

Tulipán kelyhén
méhecske ágyat vetett -
Jöjj, édes álom!

A mosolyodból
pici kis ezüst gyöngyök
gurultak felém ...

tündér illatú
szívmeleg szeretettel
adjon a kezed

smaragd kolibri
légies táncot lejt egy
gésa ruháján

hullám a partot
testem-lelkem oly lágyan
érintetted meg

fáradtan dőlt a
díványra a kórházból
hazatért angyal

lassan kitisztul
majd a táj, s az egyensúly
a rend helyreáll