Mészárosné Gárdosi Gabriella haiku versei

szemébe nézel
és meglátod, lelke mit
cipel odabent

Tudod a szívvel
az a baj, hogy nem felejt.
Mindent feljegyez.

virrasztott a hold
magányos tekintete
szívemig hatolt

pillanatokban
mérd és éld az életet
ne az években

Isten tenyerén
kis törékeny pillangó
tánc az életünk.

minden létező
jön s távozik egyazon
titkok kapuján

ágyat bontottam
a holdnak, s amint mellém
feküdt elpirult

hiszed nem hiszed
az építőköve vagy
a nagy egésznek

álomban álom
ha felébrednék is csak
tovább álmodom

Csokorba szedek
pár őszinte, kedves szót.
Az nem hervad el.

hó-bundás erdő
fehér-fátylas csendjébe
belopom magam

végtelen csendben
csupán a leheletem
száll némán fel-le ...

Örömöt festek.
Mit szólnál? Egy virágos
réten te meg én.

Ha nem zavarom,
holnapra összeáll a
kép bennem... Talán.

Milyen törékeny
az a legyen bárki is ...
Kiben szív dobog.

Szobám csendjében
Isten halkan suttogja:
nem vagy egyedül.

szavaink adják
keretét a csendnek, nyisd
szólásra ajkad

Ne csomagold be
mi fölösleg, csak bátran
hagyd magad mögött!

egy kedves mosoly
kulcs lehet minden egyes
ember szívéhez

mindenki őriz
egy picike lángot-fényt,
mit föntről hozott

hideg szél csókol
piros színt két szerelmes
ember arcára

Lelkem kapuján,
ha jó szándékkal jöttél,
kopognod sem kell.

padra leült a
tél s csak nézi-nézi, hogy
elrepült az év

hozzám ha eljössz,
tavasz illatával a
zsebedben gyere

számról egy piciny
mosolyt becsempésztem az
emlékeidbe

amikor elmész
belőlem is magaddal
viszel valamit

Láthatatlanul
születik benned a Jó
Szíved a jászol

A tükör vagyok
Jót-rosszat, bármit mondasz
Magadról beszélsz

Te vagy az égbolt.
Ami változik, az csak
az időjárás.

ki a mélységet
ismeri, alázattal
halad fölfelé

a húszas buszra
is felszáll egy angyal, csak
kopott ruhában

fagyos bokrok közt
megbújik a reggel és
napsütést ígér

mikor a gonoszt
magadban elkábítod,
fölébred a jó

Ki s mi nem tart ki
melletted, azzal nincs több
dolgod... Hagyd menni!

ha meztelenre
vetkőzöd a lelkem, csak
akkor látsz engem

Egyensúly titka:
a belégzés-kilégzés,
húzd-meg ereszd-meg.