Mészárosné Gárdosi Gabriella haiku versei

mikor jó voltam
átölelt az Isten és
én még jobb lettem

lelked minden nap
kisminkelheted egy kis
jóindulattal

kis csíz szántotta
föl az eget és hozta
meg jókedvemet

valami jóra
valami nagyon szépre
vágyódik lelkem

nőnek születtem -
végül is jó választás,
van hogy élvezem

kezed kezemben
tartóoszlop, egy biztos
támasz, mi megtart

szíved a szívem
kilincse és tested a
testem bilincse

Lényed - tudod, mi
nekem? Hűs, finom csók a
lehunyt szememen.

ki másból, ha nem
magadból merítenél
végtelen erőt

pár jótett sokkal
többet ér, mint egyetlen
elmélet róla

te vagy a ruha,
amit magadra szőttél
tetszik - nem tetszik

betakarózom
jóleső szavaiddal
most már nem fázom

legszebb hely, hová
büntetlenül bezárhatsz
- legyen a szíved

kötött pulcsiba
belegubancolódott
illatnál nincs jobb

mi lenne, ha nem
feltételeznénk folyton
ezt-azt másokról

jó szóval, tettel
széppé hímezheted a
lelked Istennek

utcán sétálva
kislány szeméből Isten
pillantott vissza

te magad vagy, ha
megéled - amúgy csak egy
szó a sok közül

ne törölj le, a
fénylő könnycsepp én vagyok
szép szemeidben

mindenkitől azt
fogadd el s szeresd, mit ő
adni tud neked

amíg EZ van, nincs
más, de ha más van, akkor
a más lesz az EZ

Olyan egyszerű
Egy szót sem írok róla ...
Csak nézd, csak érezd!

fantáziádnak
ki szabhat határt, tán még
az Isten(ed) sem

még angyal voltam,
de a Földbe, már akkor
beleszerettem

lennék teádban
édes illatos fahéj,
s te elcsábulnál

feltételként hogy
kérhető, hogy feltétel
nélkül szeressünk

ha drámai, az
se gond, az is szép ... végén
jön a katarzis

Nehéz helyzetben
fontos kérdés: Mit tenne
most a Szeretet?

csak ne lenne e
szétszakítottság, hogy a
bőröm a határ

két tenyeredbe
ember, minden mi fontos
abba belefér

hogy tenyeredbe
írjak két kis kedves szót:
Köszönöm szépen!

egy szomjazó szív
másik szívében leli
mi szomját oltja

ma senki vagyok
holnap valaki, aztán
szimplán csak vagyok

a bokám köré
fonódott pillantásod,
mint egy gyöngyfüzér

válts látószöget,
ha a régi már nagyon
elhasználódott

mind, ki ember, az
kapott és adott rózsát
és egy kis tüskét ...