Mészárosné Gárdosi Gabriella haiku versei

csalódásoktól
megóvni magamat és -
téged sem tudtam

bíbor hajnalon
borostyánfény szövi át...
kihűlt kerteket

méhecskék lengték
körül Temun vásárolt
virágaimat

levelek lassan
az idő gyorsabban száll -
ki a karmester?

lámpások fénye -
egy sütőtökös csókban
minden megbújik

pár ringó levél
tó mélyével szemezget -
halál grimaszol

fénnyel sebzi meg
templom falát a hajnal -
aranyszín áldás

fán fészkelő hold
csibéit igazgatja -
apró csillagok

Egy veréb fölszállt.
A fenyőfa ága még
most is integet.

kertek tűnődő
csendjébe szigorú szél
zizeg elmúlást

fura szerzemény -
kifordított kabátban
bolyong a hajnal

éji árny repül -
csendbe szőtt emlék suhan
holdfénybe simul

galamblelkű ősz
pára-gyolcsba burkolja
szántóföld álmát

háttérkép csendjét
frivol tánc zavarja meg -
két szitakötő

magzattartásban
időtlen szótlanságból
születik minden

vörös óriást
ködök árnya öleli
fák sűrűjében

tökéletes kör -
születés és halál közt
mi magunk vagyunk

hullámzó tavon
vadkacsák összevesznek -
nem az én napom

patyolat reggel
egyszínű az érzelem
vászoningben jár

sokszínű álmok
ezer irányba szállnak
nyári kert felett

holdnak tányérján
aranyfény rózsaszirmok
kis viaszgyertyák

langyos hajnalba
simít egy fura álom
ábrándos élet

álom csipeget
madártollra ült fényből -
ébredő világ

Megkérdezném a
fákat: vihar? és milyen
a csend utána?

kertek tűnődő
csendjében egy esőcsepp
halkan megérint

bíbor hajnalon
vadrózsát lehel a fény -
szárnyai nőnek

álmos délután
aranyfényben játszanak
búzabóbiták

penészes napló
lapjai közé szorult
egy régvolt világ

nyár lehelete
fakuló abrosz szélén
édes dinnyeíz

rózsaszín hajnal -
élni akar még bennem
a legszebb remény

álmok fodrán túl
anyám csókol homlokon
tűnő pillanat

itt-ott szétcsapja
földszagú leheletét
friss nyári zápor

fény-ölelésben
csendben ébred a világ -
falatnyi béke

Egy pohár rummba
bíborszínt kever a nap -
bájital készül

vajon hány törött
harangot rejt a szívünk -
hang helyett könnyek

fehér kagylóhéj -
tenyerembe zárnám a
nyári napnyugtát