Mészárosné Gárdosi Gabriella haiku versei

ki mindent is tud
már, megszólalnia nem
áll érdekében

messzi dombtetőn
bátran virágzó fa tart
súlyos felhőket

tegnap szakajtott
bodzavirágon teng-leng
épp a jókedvem

hála Istennek
lehet örülni mindig
annak ami van

ott lógott a fán
egy apró esőcseppben
az egész világ

harangok sírnak
fájón kiábrándultan
nem hallja senki

`csillagszekérrel
lopják a teliholdat` -
anya mesét mond

erdők aljára
puha szőnyegek nőttek
pillangó mintás

haját fésüli
gyors sodrású patakban
egy szomorú fűz

egy méhecske épp
a fagylaltos csupromból...
diadal ittas

fehér orgona
a tenyerembe simul
anyám lelke az

mint egy jó anya
puha árnyék kényeztet
- virággal játszik

kisebb lepkeraj
kinyílt rózsáimra szállt
a jókedvem is

tedd oda magad
míg az erőd engedi
törékeny élet

aranyfény csendben
diónyi álomhajó
úszik az égen

Napraforgók közt
mókusszőr ecset ugrál
Van Gogh kezében

művészi keze
apró virágszirmokkal
szórta be fejem

kis harangvirág
halkan csilingel este
fülemnek zene

Isten világát
nekünk álmodja Földre
minden szál virág

kiadós zápor
után tavasz illatát
harapni lehet

májusi zápor
apró tócsában veréb
kortyol az égből

Isten hatalmas
kínáló tálcáján ős
néma csillogás

elhullott tetem
fehérlik mohaágyon
sápadt nap gyötri

szemeim mögött
ravaszul elbújt - Aki
mindig mindent lát

kerítés mentén
egy jázminbokor csábít
édes illattal

könnyű lesz álmom
ma éjszaka biztosan
mennyi pille száll

eldobott kavics
tavon hullám és örvény
- sárkányrepülő

pillangó röptét
irigyled, piros pipacs?
Költői kérdés.

napfényes tavasz
rám ragyogtatja összes
örömét báját

Kút mélyén a hold
Gazda fejét vakarja:
`vedrem nehezebb`

fénylő csillagok
apró lampionok az
út két oldalán

világ közepe?
ez a kis százszorszép itt
a lábam előtt

messzi darvakkal
az idő versenyre kel
együtt repülnek

rózsa tövise
csak egyszer szúrt meg, ám az
emlék - többször is

egy ecsetvonást
hagyott angyalnak keze
szíven monogram

idő lábnyomán
hulló cseresznyevirág
puha takaró