Mészárosné Gárdosi Gabriella haiku versei

Elolvadt a hó.
Jázminok közt egy gésa
csendben varrogat.

Gyermekként egy fa
alatt játszottam, egyszer
majd keresztem lesz.

a legszebb színek
akkor is léteznek, ha
szürke most minden

egy angyaltollal
cirógasd lelkemet, ha
szívem már halott

Mikor szerettél -
virágként nyíltam száz meg
száz mandulafán.

Mondd, vétkeztem-e
mert tudtod nélkül csókot
loptam lelkedre?

ajkam nem mozdul -
én, majd ő kóstol: A CSEND
- a legjobb gyógyszer

Ha minden virág
tökéletes- különös
virág a lelkünk.

jóleső emlék
szamuráj szívében él
egy gésa csókja

velem keringőzz
szívem s szíved iránytű
ég és föld között

fák koronáin
menyasszonyi dísz, lágyan
omló sakura

ha lennél nekem
a dal, a szó, a csend, én
elringatnálak

paraván mögött
természet új dizájnja
egy állólámpa

csend ül a tájon
arany szimfónia szól
napfény húrokon

ha semmi másért, -
irigylem Istent minden
csöpp kis virágért

Leszek tavaszod
zivatar után fényben
daloló madár

gyöngyként gurultak
tova legértékesebb
Pillanataink

becsuk az élet
sok-sok ajtót? te nyisd ki
az ablakokat

álmomban fű fa
voltam lombot ölelő
cseresznye virág

halványkék szellő
selymes rügyeket ringat
madárkánon szól

lelked mélyéből
karmesterként komponálsz
ezeregy élményt

pöttyös katica
esőcseppes levélkén
mezítláb tocsog

hófehér hattyú
fényben kecsesen úszik
magányos valcer

mikor fáj a szó
lelkünkre nehezednek
ónos könnycseppek

Messze még a nyár...
smaragd lomb-tengerben most
alussza álmát.

Hajnali harmat
apró gyöngyöket csókolt
Lepkeszárnyakra

a sok kín kérget
növesztett lelkedre már
nem fáj ha ütnek

Madárdal kószál
itt-ott a kertek alatt:
"Hol vagy már tavasz?"

Fodros felhőlány
szoknyáján óriás pötty
Szép arany korong

eltévedt lélek
lét labirintusában
kitörni vágyom

jóért s a rosszért
is megkoronáztalak
szívem trónusán

végtelen számú
vétkeinket az Isten
könnyel törli le

legszebb álmomban
apró angyalkák nyíltak
havasi gyopár

bizsergő öle
mélyén moccanó rügyek
áldott állapot

szelíd mosollyal
végtelen türelemmel
szeretlek jobbá

altatót dúdolt
és fák törzsére apró
kis ködmönt kötött