Mészárosné Gárdosi Gabriella haiku versei

villámod fénye
tűzparipaként vágtat
szemem tükrében

Rúzsfoltját a nap
rajtafelejtette egy
hulló levélen ...

ki csendesen él
jobban meghallja, mikor
az Isten beszél

Kik laknak ott a
nap mögött? Ott, csakis a
legszebb angyalok.

Fázik az erdő.
Vén faágak vacognak
levélhulláskor.

Minden Most-ban zeng,
pezseg, vibrál az Élet
Válj eggyé vele!

Vége a nyárnak.
Sárga virág, nem veszel
róla tudomást?

hűs völgynek ölén
az idő megszűnt, mintha
nem is létezne

Varázsolj nyarat
még utolsó lángsugár
Ó, a szívembe!

letépett virág
a Remény, annak ki már
mindent föladott

kék hortenziák
zöld labirintusok közt
nyakéken ékkő

kiverni ha nem
tudsz a fejedből, úgy biz`
ott van a helyem

piros cseresznyék
vidám táncot lejtenek
kacér menyecskék

álomra hajtja
fejét a hold, bögrémben
langyos tej s kifli

ittam szavaid,
de te másnak töltöttél
újra és újra ...

álmodik a nyár,
hogy soha nem ér véget,
- de nagyot téved

zöldellő bokrok
színes kardigánt húznak
véget ért a nyár

aranyecsetét
az ősz belemártja az
út menti fákba

megbántottalak -
elmém volt a bűnös, a
szív mindig szeret

megbántottalak,
de a mérget én magam
előbb ittam meg

megbántottalak
belém hasít az érzés
szorítja szívem

csillogó gyöngyök
cseppjeit mohón issza
a felkelő nap

Szivárvány ívén
az esőcseppek halkan
földre pottyannak...

haragodat, mint
jó vendéget, ültesd le
beszélgess vele

van-e oly szelíd
nézőpontod, hogy abba
minden belefér

fák közt nyújtózik
a rekettyésbe bújik
szelíd napnyugta

Libben a pille
szárnyával varázsport hint
Vagy csak látomás?

legnagyobb költő
a Remény, toll nélkül ír
emberszívekbe

dűnék közt csak a
szél firkál itt-ott, egy-két
hieroglifát

rózsabogarak
divathetet tartanak
bodzavirágon

padra kiülök
s megnézem a csillagod
éjjel, hogy ragyog

lágy érintéssel
puha csendet tere(l)get
pici holdsarló

mohazöld kövön
a múlt némán ücsörög
csak a szél mesél

álmosan ásít
a tó, rajta a csónak,
a part menti nád

Ha szemem csukva...
A csend fontosabb, mint a
zaj, kérlek ne szólj!

Mondod-e néha:
"Most úgy vagyok, ahogy köll"
mint az őseid (?)