Molnár Csilla
Tátongó lét űr...
esőcseppet sír az ég,
hiányod örök.
Molnár Csilla
Versek mezején
rímtáncom veled járom,
hős kardvirágom.
Molnár Csilla
Csillagszeplős éj
sötét Úrnője előtt,
fejet hajt a csend.
Molnár Csilla
Az élet útján,
a legapróbb kavics is
mérföldkő lehet.
Molnár Csilla
Sírodnál állva,
árván, némán... csak hull a
hó a fejfádra.
Molnár Csilla
Az öregedés
az biztos, de hogy bölcsebb
leszel-e... az nem.
Molnár Csilla
A szülők ádáz
csatájában, a vesztes
mindig a gyermek.
Molnár Csilla
Van olyan, mikor
messze kell mennünk ahhoz
hogy közel legyünk.
Molnár Csilla
Belédcsókoltam
szerelmem ki nem bontott
virágszirmait.
Molnár Csilla
Nem baj ha zsebed
nincs tele, csak szíved... az
ne legyen üres.
Molnár Csilla
Földig hajol az
éjszaka, görnyedt hátán
álmos csillagok.
Molnár Csilla
Mint koporsóra
szórt rögök, hiányod benn
kongva dübörög.
Molnár Csilla
Lomha éj ringat,
holdfénykoszorúba font
csillagvirágot.
Molnár Csilla
Ne vágyj szárnyakat.
A nehézség az, ami
hozzám felemel.
Molnár Csilla
Ha magadon sem
tudsz, akkor rajtam hogyan
uralkodhatnál...
Molnár Csilla
Olyan jól bírom
a hőséget, hogy nem lesz
gond a pokolban.;)
Molnár Csilla
Minden szó mögött
érzelem rejlik. Mondd, te
miért betűt látsz?
Molnár Csilla
Magányosságba
bugyolált gyermekkorom
már foszladozik.