Deverdics Éva haiku versei

Gyászunk néha egy
csendes sóhaj, néha egy
hangos zokogás.

Gyászunk mélységes
seb. Idővel összeforr,
mégis hasogat.

Szép reménységgel,
Istennel karöltve, nincs
miért aggódni.

Isten mosolya
szívünkben tündököl, ha
reménnyel élünk.

Bátorság kell, hogy
új vizekre evezz, de
ott vár az ÉLET!

A jó emberek
közelében jó lenni:
meleget adnak.

Ha szép szívvel élsz,
mások lelkébe vigaszt
adományozol.

Ha szeretettel
nézel önmagadra, az
Isten mosolya.

A szomorúság
elengedés gyakorlat,
ha úgy érzed, sírj!

Merj mosolyogni,
isteni ajándék a
szépet meglátni!

A belső béke
megnyitja a szívnek az
élet csodáit.

A remény segít:
fényt lobbant az útvesztők
sötétségében.

Reménnyel élni,
azt jelenti: mindig van
kiút a mélyből.

Szívből élni, azt
jelenti: a szív osztja
számunkra az észt.

Isten nem hagy el,
szívünkben hordozzuk Őt,
végérvényesen.

Aki ráérez
élete értelmére,
megtanul élni.

Szabadon élni
és élni hagyni: csodás
életigenlés.

Emberségesnek
lenni azt jelenti: szép
lelkünk vezérel.

Megdicsérni és
szépen szólni másokhoz:
szent cselekedet.

Szívem-lelkem a
Jóisten kezében van:
mindig megsegít.

Megérzés az a
sugallat, mely Istentől
érkezik felénk.

A sok tehertől
összeroskad minden láb:
hitünk felsegít.

Elcsendesedve
a csend ölébe bújni:
Istenszeretet.

Az igazság nem
"Odaát" van, hanem a
szívünk rejtekén.

Biztonságérzet
járja át szívünket, ha
szeretve vagyunk.

Megérezni a
szeretetet, elég egy
gyöngéd ölelés.

Őszi tájakon
elmélázva rám kacsint
az újrakezdés.

Csendre lelni a
zűrzavar káoszában:
Isteni gyógyír.

Agyunk pörgése
szétfeszíti lelkünk: csend
az, ami gyógyít.

Egy elismerő
pillantás kedves szóval:
lélekfeltöltés.

A kedvesség nem
gyengeség, nagy erő van
benne: Isteni.

A bezárt szív, csak
a szeretetnek képes
kitárulkozni.

Minden gyermeki
kacaj, mosolyt varázsol:
lélekfeltöltő.

Torz világunkban
a zajt, imával lehet
elhallgattatni.

A boldogságot
jól megragadva, szívem
kitárulkozott.

Félni vagy hinni?
Mindkettő bennünk honol,
van választásunk.