Georgina Rio
jelmeztelenül
fájó sebeket szerez
meztelen lelked
Georgina Rio
Mindig valaki
másnak képzeltél, így nem
tudtam ki leszek...
Georgina Rio
beszélgetésünk
árnyéka fáradt mosolyt
vetít arcomra
Georgina Rio
csillagdíszekkel
lágyan kibomlik az est
sötét sörénye
Georgina Rio
megtagadnám a
hitem, ha a holnapnak
nem adnék esélyt
Georgina Rio
szívbemarkoló
hófehér szirmot szelek
forgatnak porba
Georgina Rio
puha tavaszi
virágsziromra vágynak
termékeny ágak
Georgina Rio
csodaszép lepkék
az emberek összegyűlt
könnyeit isszák
Georgina Rio
Szerelem nélkül
nincsen Tavasz, s a Tél is
sokkal hidegebb.
Georgina Rio
tavaszi zsongás
Szerelemért kiált egy
magányos utcán
Georgina Rio
Melegség önt el
Lágyan kibomló rügyek
Közt velem sétálsz
Georgina Rio
rám néztél és én
belekapaszkodtam a
pillantásodba
Georgina Rio
megérted mi a
szépség, mikor tavasszal
sétálsz a réten
Georgina Rio
melletted újra
a föld felett járhatok
kinőtt a szárnyam
Georgina Rio
csendesen toppansz
be az éj sötétjébe
álmokkal játszol
Georgina Rio
nem úgy szerettem
ahogy szerettem volna
mindig szeretni
Georgina Rio
A nap fénye is
csak egy keserű íz volt
reggel a számnak...
Georgina Rio
színes virággal
kacérkodó pillangó
szemem szerelme
Georgina Rio
Nevetve tűzöm
a szellőt a hajamba
Ő így is szabad
Georgina Rio
belém fészkelte
magát a csend, hallgatom
lélegzik-e még
Georgina Rio
arra emlékszem
esőcseppeket csókolt
viharban a szánk
Georgina Rio
kopott könyvlapok
ki nem mondott sóhajok
régi emlékek
Georgina Rio
egy körhintában
vasláncokon repülünk
felszabadultan
Georgina Rio
halogatom a
választ, pedig azonnal
visszakérdeznék
Georgina Rio
Érzések? Azok
láthatatlan kincsek, nem
nagy játékszerek.