Georgina Rio
Piros muskátlik
ülnek az ablakomban,
várjuk a nyarat.
Georgina Rio
Goromba tavasz,
rózsaszín könnye hull egy
cseresznyefának.
Georgina Rio
Kályhánk duruzsol,
megnyikordul a vánkos
álmaink alatt.
Georgina Rio
Itt minden vízcsepp
egy apró óceán és
bálnahangon sír.
Georgina Rio
megrebbenő fény
érintése kék szellő
vékony lágy kendő
Georgina Rio
fehér csészében
gőzölgő zöld levelek
nyugalma pihen
Georgina Rio
Arcod tükörkép,
gondolatod lustán ül
az idő lován.
Georgina Rio
Esti idillben
törpe tankokkal játszó
boldog gyermekek.
Georgina Rio
Szerelmes szavak,
felszabadító érzés
újságpapíron.
Georgina Rio
Üres perselyek,
a bádogtetők alatt
emberek élnek.
Georgina Rio
Vörös ajkáról
mézként csöppenti közénk
mérgező szavát.
Georgina Rio
Hallgat minden ág,
meztelen gallyak lógnak
némán a ködben.
Georgina Rio
Őszi nyugalom,
birsalmaillatú ősz
szuszog a kertben.
Georgina Rio
Megalkotni azt,
amit kimondani még
senki sem tudott.
Georgina Rio
Őszi ködös táj,
szirmok helyén a kertben
csend pihen a fán.
Georgina Rio
Napsütötte fák
között tisztábbak lesznek
a gondolatok.
Georgina Rio
Ha rád gondolok,
bennem naphosszat színes
virágok nyílnak.
Georgina Rio
Szomorúsággal
indultam ma is, lassan
barátok leszünk.
Georgina Rio
Az ember feje
végül hirtelen érett
kalásznak tűnik.
Georgina Rio
Fák hegedülnek,
míg a távoli holdfény
sötétben borzong.
Georgina Rio
Szeretem, ahogy
megérinted bennem a
kimondhatatlant.
Georgina Rio
Ma a feszület
előtt eggyé olvadt két
gyertya a nyárban.
Georgina Rio
Reggel továbbállt
az álmom, s a valóság
vacogni kezdett.
Georgina Rio
A papírlapok
majd kezembe simulnak
míg ébren vagyok.
Georgina Rio
Testemen őrzött
kráterek között halvány
ujjlenyomatod.
Georgina Rio
Üvegszilánkok
között földszagú apró
kavicsnak lenni.
Georgina Rio
Aláhull a nap
az égen a csillagok
kinyújtózhatnak.
Georgina Rio
Árnyas fák alatt
lecsendesedik minden
kavargó érzés.
Georgina Rio
Bíbor alkonyon
elsírja magát az ég,
kitárom karom.
Georgina Rio
Udvaroltam a
Holdnak, hogy végre hagyjon
kettesben veled.