Georgina Rio
A tavasz puha
lába könnyedén szökken
szirmok tengerén.
Georgina Rio
Szerelmes péntek,
a tavasz napsugara
ma arcon csókolt.
Georgina Rio
Az ég kék röpte
nyújtózkodik éjszaka
egy pocsolyában.
Georgina Rio
Túlhajszolt világ,
hideg hangjában dühös
kutyaugatás.
Georgina Rio
A bánat, akár
egy fekete kígyó, csak
beléd mar s véged.
Georgina Rio
Fekete csuklya
alatt táncol a világ,
bűnös és szabad.
Georgina Rio
Földre száll az est,
szívét betölti a csend,
álmok születnek.
Georgina Rio
A szél nagy szárnyát
bontogatja, míg az éj
a Holdnak csahol.
Georgina Rio
Arcomon ráncok
rakoncátlan rajzai,
gyűrt selyemkendő.
Georgina Rio
Pipacsok úsznak
lassan a messzi tavon,
hullámzik a rét.
Georgina Rio
Minden hajnalban
hosszú útra kelnek az
égi bárányok.
Georgina Rio
szomorú szempár
könnycseppje oly csillogó
boldogtalanság
Georgina Rio
Lehunyt szemeink
hirtelen tágra nyíltak,
felszisszent a fény.
Georgina Rio
Egyedül ültem
szívemben szerelemmel
bambán, boldogan.
Georgina Rio
A meggyfa csonka
ágára telepedett
a magányos csend.
Georgina Rio
Pipacsok között
bíborra festi a szél
az éjjeleket.
Georgina Rio
Parázslik az est,
a tavasz rózsaszínű
dallamot játszik.
Georgina Rio
Szürke falakra
öregedett emlékek
helyét figyelem.
Georgina Rio
a város szélén
véres pipacsok dalát
dúdolja a szél
Georgina Rio
Piros muskátlik
ülnek az ablakomban,
várjuk a nyarat.
Georgina Rio
Goromba tavasz,
rózsaszín könnye hull egy
cseresznyefának.
Georgina Rio
Kályhánk duruzsol,
megnyikordul a vánkos
álmaink alatt.
Georgina Rio
Itt minden vízcsepp
egy apró óceán és
bálnahangon sír.
Georgina Rio
megrebbenő fény
érintése kék szellő
vékony lágy kendő
Georgina Rio
fehér csészében
gőzölgő zöld levelek
nyugalma pihen
Georgina Rio
Arcod tükörkép,
gondolatod lustán ül
az idő lován.
Georgina Rio
Esti idillben
törpe tankokkal játszó
boldog gyermekek.
Georgina Rio
Szerelmes szavak,
felszabadító érzés
újságpapíron.
Georgina Rio
Üres perselyek,
a bádogtetők alatt
emberek élnek.
Georgina Rio
Vörös ajkáról
mézként csöppenti közénk
mérgező szavát.