Szakályné Nagy Irén haiku versei

...lehet fanyar - vagy
édes olykor keserű,
de érett gyümölcs...

Szív az észben vagy
Ész, a szívben: melyik vagy
- Lelkiismeret?

Még terítőjén
őrzöm - virágszálba varrt:
Anyám, kéznyomát...

rügypettyes faág
teleltet hópelyhekben
friss jégvirágot

pasztell fehérre
csipkézett tájon a Nap,
aranyát szórja

gyöngyporos rügyön
selymes lombfrizurákban
Tavasz tündérek

égig nyúló ág
vagyok; anyátlan létem
árva lombremény...

ébredő reggel
virgonc szellőcske, fürdik
Tavasz illatban

koravén idő
felnőtt aranykort bújtat
érett gyermekben

ölelkező kis
lebegő csodák bújnak
bárányfelhőkbe

selymes levelek,
lepkehálós bokrain
ringó pillangók

Kartondobozra
dermedve kutya álmát
őrzi - egy ember

dérfit és jéglányt
hópólyacsendben altat
csillogó szempár

sötét éjszaka
megfejthetetlen titkát
csillagok őrzik

Establakon át
csillaglámpását szórja
meghitt otthonfény

rezgő nyárfákon
lombbölcső selymeiben
reszket a kétely

forró teában
lubickoló délután
téli énidő

ma még remények
parttalan vágyát hozza
az új esztendő

Újév szikrázó
hajnala, tűzrózsákból
nyílt lehetőség

zengő világi
ereje, harangokkal
hirdeti jöttét

lélekfenyőkön
fészkelő nagy karácsony
álomgömbökben

nap - keleti bölcs
arany fényglóriát önt
advent vasárnap

ég felé ujjak
ág-bogán álmok nyúlnak
csipketüll csendben

összeért hódomb,
kies mező-felhőben
végtelen világ

hallgatag hangjuk
csend - szívemben dobbanó
ünnepi emlék

falatnyi kezek
mézeskalácsba gyúrták
huncut mosolyuk

dércsillámcsipkés
téli tetőzsindelyen
zúzmaraszoknya

hócsillagálom
megtisztult áhítattal
lélekcsendbe bújt

Jászolcsendjében
meghitten ölel a fény,
babázik velem

szottyadt naspolya,
édesen telel deres
csipkekabátban

mosolygón szórja
holdkiflicsücske, fényes
csillagmorzsáit

összhangokvagyunk
nélkülözhetetlenül
egymásbaérve

megőrizve Ők,
koszorúereimnek
falán emlékek

megszínesedve
fénygirlandokon futnak
hozzám perceid

zuzmaracsendek
csipkefodros sálában
álmodnak a fák

Ködmönben a rét,
tejopál még az égbolt,
tűnőben minden...