Szakályné Nagy Irén haiku versei

fehér szoknyáját
mákvirág lecserélte
pipacs-pirosra

Elosont a Nap
derűs meleg-sugara:
- ám holnap feljő

szem sírgödrében
a lélek könnye fénylik:
- eltemetett gyöngy

Csillagos éjjel
megcsillant egy álom - ám
fénye távoli

Feltétel nélkül
legyek barát: mint virág
a virágszáron

Napsütötte múlt
rátalált a jelenre
- dejavú érzés

Levél-bontott kert
tulipiros virágon
kikeleti báj

Hiába nyílik
kalitkám - szárnyam törött
- többé nem repül

Elmerendszerem
Veled kompatibilis -
harmóniában

Pohárnyi vízben
világlik tengernyi vágy -
Aranyhal-élet

kalandos Napfény
a színeire bomlott -
szivárvány útján

Alkonyi égen
púder-rózsaszín felhő -
távoli szépség

Ma hálatelt báj
háromnapnyi viráglét;
- holnap fehér gyász

Éledő Tavasz
sivár poklából - lelkem
virágba borul

Öreg szil alatt
békés útról álmodik
harcos kisfiú

Magyar ajkú Nép -
dicső szívszavában - Hit;
lélekhangú szó

szürke téli táj
deres fagycsendben hallgat -
rian a remény

kandallótűznél
csendes várakozás vagy
kedves Január

csonthideg a mély
fájó rideg pillanat -
felszakadt emlék

puha kesztyűben
csontujjágak hócsendben
tavaszt álmodnak

már négy Angyal jár
adventkor; fényével áld
szívet ragyogtat

köveken macska
fekete éjbe oson
cicamamuszban

Zajos világban
gaz és nemes - virág van:
- kertészkedj bátran

Sűrű ködpára
felszálló alakot rejt
misztikus a csend

foszló őszi köd
csendmelankóliámra
pecsétjét nyomta

levélpillangók
ősz szőtte avarágyon -
elmúlnak csendben

Hűs őszi reggel
fájó lelkemre, szórtad
meleg csókjaid

Ökörnyálselymén
egyensúlyozik az Ősz -
esőcsepp hintál

fogytán a napom
kétség közt a remények
melankolikus

ficsergő ajka
semmitmondó csacsogás -
a szív hallgatta

riasztó álom
egy feltárt világ olykor
mély ősrianás

ami megmaradt
nekem belőlük - emlék
hiány és fénykép

tengerpartokon
szép esőerdők haltak -
luxus álmokért

Földig érő éj
leengedte firhangját
- besötétedett

lepkefényű Nyár
neonszínben villódzik
nyári ruhádon

lélek-szirteken
álom és vágy nyugtalan -
pillanatra vár