Váray Károly haiku versei

Hó visszaveri
A tavasz sugározza
A szeretetet

A tavasz, tőled
Is magot kér, jó, szorgos
Víg vető ember

Álmodik útján
Az esőcsepp, csak várna
Egy virágkehely

Fújd szét a nyíló
Pitypangot a reménybe
És utazz vele

Lám, hideg szelek
Jöttek, az ősz tüsszentett
S tarrá lett a táj

Világ rendjében
Csak egy tévút fájdalom
Lehet, - az ember

Ím, gyöngyvirág kél
Fehér kehellyel, tavasz
Szomját oltani

Ma tavaszapó
Puttonyából kiönti
A festékeket

Holdra akasztom
Az éjt, így hallgatom a
Virágos tavaszt

Villám, fényes ék
Gallyak nagy csörrenése
Szétfeszített éj

Minden hópehely
Sziromkristály virággá
Lesz a tavaszban

A tavasz, Isten
Két kezében a három - D
Színes nyomtató

Tavasszal a tél
A barka bolyhában még
Egyszer visszatér

Minden faág, ma
Oly kecses, fehér ruhás
Tavasz - leánytánc

Nyílik a barka
Füzére megkezdi a
Tavaszi imát

A múló tavasz
Lám, levelekre írta
Szép történetét

Hótakaró ma
Csodás fehér sziromként
Az ágakra szállt

Kérdés, lesznek - e
Ezeréves fenyők, ma
Ültetett fákból

Hatalmas lila
Orgonabokorban egy
Eltévedt fehér

Vágyam lehullva
Egy falevél - csónakban
Imbolyog az est

Lám, párnás tavasz
Után jeges - csikorgó
Csúszós lépés jön

A romos házra
Borul a lilaakác
Múltat keresi

A szarvasbogár
Átölelte a hajló
Illatos ágat

Rezdül a szellő
Bújócskázik a tavasz
Táncol az árnyék

Tavaszi szirmok
Égre szállnak, szivárvány
Szép ragyogássá

Termő diósban
Mókusfarkak suhannak
Még kong az odú

Letördelt ágak
Után nézz a tavasz bús
Rezgő szemébe

Vihar után a
Tépett tavasz nem adja
Fel szép mosolyát

A havas hegycsúcs
Ég kék vizében, egy szép
Fehér vitorla

Halott fákon is
Ott a múlt virágzása
A szépség örök

A fény vonója
Álmot játszik a tavasz
Dús szín húrjain

Lila ruháját
Feketére cseréli
A naplemente

Sok sárga pitypang -
Vitorla, nagy pipitér
Fehér tengeren

Ősz, földre lehullt
Halott pillangók, bennük
A színes álom

Őszi ágakat
Fehér gézbe tekeri
Gyógyulni a tél

Hegyi tóban egy
Hal lapos sziklára ül
S nézi az eget