Váray Károly haiku versei

Se gém, se kút, csak
Egy búkárogó varjú
Beomlott a múlt

Ágak között kék
Ég játszik, keresi a
Csókos tavaszízt

Ím letérdel a
Korhadt fa megköszönni
Virág életét

A múlt egy letört
Síró ága rügyet bont
Tavaszi emlék

Lám kiderül, az
Ember a kakukktojás
A Földfészekben

Barátra lelni
Megértő lélekcsere
Melyet óvni kell

Korhadt az ajtó
Ne akard azt kinyitni
Maradjon emlék

Az ág csúcsáról
Leesett a falevél
Végleg elváltunk

Levéltakaró
Felette hó didereg
Lent tavasz érik

A Napra esett
Millió esti csillag
Leszállt az álom

Madárka lettem
Hajad emlékfészkében
Lefújta a szél

Földi álmaid
Gomolyagát viheted
Át, letekerni

Nem a szép jövő,
Hanem az annál szebb múlt
Elérhetetlen

Én voltam levél
Te a kavics alattam
Folyó közöttünk

Sátáni ránctánc
A fiatalságomra
Szárad a külsőm

De szép volt régen
Most két jég összefagyva
Hűl a hűtőben

Jégburokban is
Szép tavaszról álmodnak
A szunnyadó fák

Levedlett rólam
A rám száradt szerelem
Újjá születtem

A tavasz gyöngye
A télkagylóból nyíló
Virágvarázslat

Szikkadt tó lesi
A sodródó felhőket
Tátogó szájtáj

A lelkem selymén
Lépdelsz most is, szaggatva
Így is szeretlek

Elpárolgásig
A hajnali vízcseppben
Tükörkép a Nap

Egy vidám, szép méh
Permetezett virágon
Táncolva billeg

Íme életem
Foszló fonott székében
Holtan ülök már