Haiku versek a Balatonról

Balaton vizén
bohém nap művészt játszik
vékony nádfirkák

felhőt kerget a
szél, nádat zizegtetve
csónakot lökdős

Láttam a táblát
melynek barázdáiból
regények nőttek.

a szél finoman
ringatja csónakom, mint
egy dajka karja

evező lapát
hangja merül, vízben a
hold fénye reszket

tónak zöld vízén
fehér tarajos hullám,
háborgó habok

stég felszínét ma
legyalulták, emléked
faforgács, semmis

tó vize csendes,
sás árnyéka aranylik
benne, némaság

Zátony közepén
csónak kikötve, sirály
cölöpről figyel.

Balaton tükre
olvad, reped, jégtábla
semmibe siklik.

Lelkemben is, mint
a felhőn, áttör, s csillan
a tavasz fénye.

Tavaszi szellő
Halk nádsuhogás mellé
Napfényszirmot szór.

Balatoni szél
fehér vitorlát dagaszt,
hullámot kerget.

Fonyódi móló:
vörös parti köveknek
habok locsognak.

izzó vörös nap
Balaton vizét festi
s hűs mélyébe hull

Balatoni szél -
Felkorbácsolt hullámok
futnak a partig.

Kóbor vitorlák
Ringnak a vízen, rajtuk
Csillog az alkony.

csillogó tónak
villodzó ezüst fényét
szél pikkelyezi