Tavaszi szellő
jelentett fel zaklató
fűzfaköltőket.
Pipacsok közt csak
alig virít magvas, míg
művészet szál se.
Sütés közben nincs
kecmec: nap is süt, habcsók
felhőt fúj a szél.
Süt a nap, kinyílt
a virág... Pegazusom
Parnasszusra hág.
Összekacsint a
langyos szellő a Holddal.
Az ész lepetéz.
Igaz hogy nem túl
kreatív, de csendes és
gyorsan dolgozik.
Volt verspályázat
régen a gyárakban is...
Párttitkár bírált.
Ízlésficamot
gyógyítok. Torkán nyomnám
le verseimet!
Közhely giccsszószban.
Nyomokban bölcsességet
is tartalmaznak.
Kevesellte mit
párja elé tálalt, - sok
pénzért kitálalt!
Langyos haiku
sok közhellyel locsolva
szégyentől pirul.
Csapos besegít.
Minden hexameternél
húz egy strigulát.
Rendelőjében
mulatós nóták adják
a csengőhangot.
Túró készül ott
a népnek, csöpp tejfölhöz
sok halandzsa kell!
Talán egyszer a
csend lecseng: csend lesz, s lelkem
többé nem eseng!
Ha a minimum
benned a maximum, úgy
te vagy abszurdum!
Én minőséget
adtam neked, de te csak
saját magadat!
Írjunk sekélyes
közérthetőt, érintsen
meg dámát, delnőt!
Isten áldjon meg -
ha nem érted, végy egy jó
fürdőt, s ott áztasd!
Igaz hogy nem túl
kreatív, de csendes és
gyorsan dolgozik!
Tapintatlanban
kitapinthatatlan a
tapintatosság!
- Kérnék tíz szép új
haikut. - Magvasat vagy
gyorsérlelésűt?