Haiku versek a sorsról

Őseim bűnét
Hordozom, nehéz teher,
Nincs megbocsájtás.

együtt a kínban
de velem jössz ne félj - én
vagyok a remény

böjt negyven napig
most úgyis a tűrésnek
idejét éljük

lát hall és érez
vállalva sorsát vérez
mert ütlegelik

csónakom vízbe
dőlt fatörzs gyökér tartja
nem halad lebeg

tán balkezes volt
ki sorsom írta, hogy így
elmaszatolta

legveszélyesebb
ellenségem mindig is
a magányom lesz

Minden bennem van,
ami a nagysághoz kell,
mégse érem el.

Cseresznye szirmát
sem kötheted az ághoz,
sorsunk repülés.

Körülvesz isten.
Egyre csak közelg és lám
bennünk az isten.

Isten velünk jön.
Előttünk és mögöttünk.
Vezet s követ. Nos?

bár belesajdul
a szív - de megtisztulva
szárnyal a lélek

kinyílva hullik
Algernon virágszirma
- felejthetetlen

Hadilábon állsz.
Gondoltad volna, egyszer
katona leszel?

zokogják fájó
dallamát a mának a
négyszer négy húron

megy a kijelölt
úton tovább nem tehet
mást - elhivatott

összeadatott
test-lélek sorsa fordul
szétválasztatik

meglátni magunk
korlátait nem könnyű
elismerni sem

A vér kicseppen.
A világot öntözi.
S világ virágzik.

Szabad lennék de
szoros fakkokba raknak,
s fájnak a cimkék.

de jó ha újra
megtehetem amiért
élnem érdemes

Felszáll és repül.
Azután leszáll. Igen.
Végül lezuhan?

Lassan dobban a
vágy, mozgatórugó sem
feszes. Fáj a csend.

mert lovak között
a Józsefi tisztesség
újra föléled

Halálunk után
is zöldellnek fák, s lesz majd
ki csal, s ki szeret.

fejem lehajtom
annyi itt a gyász - derű
simítsd meg arcom

Elhervadt virág
Rajta roppan a cipőm.
Élek! Éppen én!

gyökerem hozzád
köt - és anyanyelvemen
írom versemet

festheted szépre
ha a tetején körbe
szögesdrót feszül

Sziget. Lakatlan,
de nem maradhat így. Nem.
Lakd be. Hisz tiéd.

Tévedés hinni
mi irányítjuk sorsunk,
mindig ő, minket.

Tekints a hegyre.
Vajon hogyan tekint ránk?
Épp ugorjuk át!

Nézd, a hegy magas.
Mindnyájunknál magasabb,
akard átmászni!

nem az utolsó
szavunk döntött el mindent,
hanem az első.

ismétlem nekem
ezerszer mondott mantrám -
lovakért teszem

néztél - nem engem
láttál csak a tömeget
aki körülvett