Haiku versek a sorsról

bentről csodálom
virágzó dús pompádat
tavasz - de búsan

minden elpusztul
s újjászületik létünk
csak egy pillanat

minden léptemet
pont úgy igazítom, hogy
hozzád vezessen

elkísérlek ha
szeretnéd csak magamban
magamnak mondom

Sorsunk előre
meg van írva, csak addig,
míg fog a tinta.

széthullik minden -
de készülőben már egy
gyönyörű egész

Az álmodozás
nem a sors megrontója,
alakítója...

magánytól kihűlt
fázó testem karommal
félig érem át

szappanopera
ami fut körülöttem -
én, most kiszállok

Csak a nevezőnk
változott, számlálónk sem
összeadható.

elrugaszkodás -
valótól más valóig
- máról holnapra

Még ha alszunk is,
sorsunk mindig dolgozik,
soha nem fárad.

Sorsunk különös
vegytintával van írva,
láthatatlanul.

elkéstél - tudod,
mikor megkértél, hogy ne -
már szerettelek

Nincs olyan híd, mely
hozzád elvezet, csak a
szív és gondolat.

végtelen hosszú
kötéllétra az idő
pár fok csak miénk

A király még a
sakkban sem üthető, csak
fenyegethető!

talán egy földre
szállt angyal puha meleg
fészkébe estem

A sorsunk közös
minden, mit másnak kívánsz,
közeleg feléd.

szavad és tetted
sorsot ír - akár igaz
akár tetteted

belül zokogtam
de mosolyogva mondtam
- ők várnak már rád

Földre lehelve
csönded árnyékaként, azt
kérted: légy boldog!

égbe írt végzet -
menekülni előle
mily felesleges

Csak egy dalunk van,
játsszuk el jól. Nem tudjuk
újrakottázni.

hát együtt végre
ez jó karma, lábaid
fond derekamra

Tegnap eltört a
csuklód. Ma megütöttél
volna. Sajnálom?

tájban meglátja
s hangzó dallá írja a
harmóniáját

Ahol nem süt Nap
ott nincsenek Árnyékok,
de a Föld forog.

A bűntudat a
szerelemmel keverve
egy életre szól.

Lét viharában
esőcseppet nem tudok
- felhőt számolok.

(h)ideghegy mögül
kilépek az ég alá
- felhőket gyűjtök

jobb ha nem állok
semelyik sorba megyek
utamon tovább

soha többet ezt
a hangot dübörögve
jöttek a tankok

teljes hiánya
már szándékos emberi
bűntudatlanság

Egy embertömeg
fekszik lábainál, fals
bálványkép, csaló!

ma nehezebben
cipelem keresztem még
a létezésben