Haiku versek a sorsról

a sors útjai
keresztezik álmaim
elsőbbségük van

Nyikorgó hídon,
korhadt jövőbe, vakon
vezet végzetünk.

A tüskés világ
Végtelen sok útvektor
Egy sorsvonallal

Léted egy regény,
Melynek írója s hőse
Egyaránt te vagy.

eltávolodok
csöndben: messziről nézve
a sorsom könnyebb

unatkozó hal
ég felé röppen sorsa
visszarángatja

Az ember kulcsnak
Születik, keresni a
Sorsrendelt zárat

Elvétett lépés,
véletlenül lebegek.
Nem gáncsol a föld.

a jövő csak egy
darab nyers gyémánt neked
kell csiszolgatni

rég elmúlt a nyár
a szárítókötélen
hintázik sorsom

Választhatsz irányt,
több utat kínál a sors -
leállósáv nincs.

Időfolyóján
sodródik az életsors
leckéket tanul.

lépjek vagy álljak
tanakodom magamban
visz a sors tovább

Sorsom egy lista.
kevés még a kihúzott,
bakancsom sincs még.

Egyenesnek hitt
létben csomót kötő sors
mementót kínál.

szó nélkül viszem
sorsom málháját - másnak
nehezebb jutott

Ülök a parton
sorsom uszadékfáját
létem sodorja

kopott macskakő
dülöngélő nagykabát
hajléktalan sors

hal ráng szatyorban
részvéttelenül nézem
honnan tart hová

Sorsistennőink
fonjatok időt nekünk,
s mi álmot szövünk.

Bimbóim nyílnak
lelkem virágos rétjén
fagy sújt le rájuk

Sorsom vegetál.
Felhők mögül a nap hol
be, hol kitakar.

Nyomodban kullog
sorsod történelme, mint
intő emlékkép.

Kereszted viszed,
Téged rá nem szegelnek,
Várod halálod.

Veled megosztom,
egy szelet kenyér: sorsom,
törj s egyél, mondom.

A szennyes hófolt
az árnyékban is kopik,
könnyét hullajtja.

A lét kékjében
ingó lajtorján lógva
hintázik énem

Hátad mögött tél,
előtted nyár. Sorsodon
talányos kabát.