Bazso72
Mindenem a csend,
de kell hozzá, hogy a szív
adja a ritmust.
Bazso72
Jó föld ez anyám,
magamat vetem bele,
és élek tovább.
Bazso72
Kevés most a szó,
magnak a téli fény csak
üres fecsegés.
Bazso72
Széllel vitázó,
fejet rázó levelek,
maradni már fáj.
Bazso72
Temetői csend,
rojtos krizantémokat
egyenget a szél.
Bazso72
Távolban a fák
színes ólomkatonák,
békés hadsereg.
Bazso72
Összetartozunk,
hogy lenne kettő, ami
mindig is egy volt.
Bazso72
Virágmagokat
vetettem a szívedbe,
rád bízom magam.
Bazso72
Tavaszkék az ég,
még az ólomszín ősz is
mosolyra fakadt.
Bazso72
Kisbetűs vagyok,
de ha a szívem írja
- kalligráfia.
Bazso72
Új sírfelirat,
két szám között a lényeg,
az a kötőjel.
Bazso72
Sorfalat állnak
a fák, díszőrség előtt
búcsúzik a nyár.
Bazso72
Határaimon
imbolygó szellőrózsa
a lélek tánca.
Bazso72
És jön a hajnal,
vörös lángokkal ég el,
mi tegnap történt.
Bazso72
Nincs rá mentőöv,
ha mély érzéseimbe
belefulladok.
Bazso72
Őrzöm a tüzet
szívem őskohójában
utódaimnak.
Bazso72
Őseim szava,
párolgó föld illata
az eső után.
Bazso72
Pillangó se száll,
száraz kóróvá lett már
kedvenc virága.
Bazso72
Elfeledett kert,
megérintenek a csend
nyíló szirmai.
Bazso72
Vöröslik a táj,
szétfolyik a nap vére
az est oltárán.
Bazso72
Őszbe hajlik már
a nyár mosolyillatú
barackfaága.
Bazso72
Naparanyozta
fák alatt söprögetem
elmúlt nyarunkat.
Bazso72
Ellenáll a kő,
míg kavicsként nem simul
az áramlásba.
Bazso72
Lehetne könnyebb?
Nem, meg kell tudni azt is,
szeretni nehéz.
Bazso72
Rövid az élet,
és visszavonhatatlan
minden kardcsapás.
Bazso72
Éj katonái,
gyermekálmokat őrző
csillagok hada.
Bazso72
Szemem az ablak,
világ szennyét az élet
könnyekkel mossa.
Bazso72
Kettőnkből mintha
most egy új világ nyílna,
csended a csendem.
Bazso72
Még mindig mutat
új dolgokat az élet,
láttam a halált.
Bazso72
Hűs nyári reggel,
cseppenként issza a fényt
az ébredő kert.
Bazso72
Két gyönge fa, de
egymásba kapaszkodva
vihart szelídít.
Bazso72
Kék búzavirág,
szirmaid közt olvad el
minden kétségem.
Bazso72
Muzsikál az est,
lassú percegéssel fut
az éjszakába.
Bazso72
Levélárnyékban
a tegnapi esőcsepp
őrzi még a fényt.
Bazso72
Már nem sietek,
minden út hozzád vezet,
bármerre megyek.
Bazso72
Olyanok vagyunk,
mint az esőre váró
magok a földben.