DEERZSI haiku versei

a mérleg nyelve
nem tudni hová billen -
kényes egyensúly

virultak kertem
virágai - most szirmuk
közé tél fagyott

vászonba szőttem
szerelmünk szálait, így
őrzöm magamnak

Ökölbe szorult
szívvel nem lehet benned
béke. Bocsáss meg!

élet értelme
szeretve lenni - mit sem
érne különben

friss szelek fújnak
jövőnket is újra kell
álmodnunk - külön

lelkemre fércelt
emlékek szakadoznak -
idő tépi le

mikor esküdtünk
perzselt a nap - menny dörgött
könnyes búcsúnknál

naplementében
aranyló napkorongnak
tenger lett tükre

lepkeszárnyakon
repül az idő - kár hogy
ilyen törékeny

fátyolos égen
holdnak ezüstös fénye
felhőkben pihen

virágoskertben
csodák nyílnak - jó anyám
kezének nyoma

tulipánkertek
égővörösben - gyászol
a Mindenható

nap sugarai
lila kelyhekbe ültek -
liliomfára

költő szándékát
ne kérdőjelezd meg - csak
versét ízlelgesd

fullasztó magány
torkodat fojtogatja -
gyilkos érzelem

sólyom repül hegy
csúcsára - lebeg s zuhan
szárnyát kitárva

könnyfátyolon át
meglátni a gyermeked -
élet csodáját

cipeli sorsát
mind nehezebben s remél -
újjászületést

mint egy korona
rügyező fákat ékít
a hold korongja

összefüggések
hálójában vergődik -
emberi elme

ha boldogságra
vagy ítélve, kibírhatsz
egy kis szenvedést

születésekor
minden fekete bárány
szelíd s ártatlan

életünk egy meccs -
félidő után a test
már fáradni kezd

utolsó sugár
vörösre ragyogja az
égbolt kapuját

mosolyogtál rám
s tenger hullámzott lágyan
mélykék szemedben

ember létünket
különös perspektíva
égből szemlélni

csodás szemekből
ezernyi könny csordul ki -
álca a mosoly

jövőnk ködbe vész
s kacskaringós utakon
magány tanyázik

mélykék szemedben
csillagok tükröződnek -
kettőnk égboltja

alkonyi égbolt
nap fényét eltakarta
vörös fátyollal

vándornak utat
felhőben ringatózó
telihold mutat

felhőkben a hold
én sötétben bolyongok -
keresem utam

te magad vagy a
lelkiismeret - lázadj
ha rossz úton jársz

éj ha elillan
szedd csokorba álmaid
s váltsd valóra mind

ahogy lehunyta
szemét - könnyek öleltek
sok kis csillagot