DEERZSI haiku versei

arcom öregszik
ráncos romokban élet
még csörgedezik

az őszi szél ma
szerelmesek fülébe
duruzsolt egyre

emlékbe három
sor - ezeregy éjszaka
jó volt itt veled

igazi angyal
aranyozott karikát
nem visel magán

ha hiúságod
tekintélyre vágyódik -
veszélyes páros

Föld egyet forgott
míg a napkorong ismét
tengerbe bukott

hazáért halni
nagy áldozat - kitépve
élet virága

régóta reped
már kettőnk tükörképe -
most ketté hasadt

égben köttetett
itt lenn ezer darabra
esik szerelmem

mint köd a rétek
felett álmos hajnalon -
foszlik reményem

szüntelen forog
s kering a Föld - rajongja
körbe a Napot

életkedvemet
veszed el - könnyeiddel
odébb cseperegj

ha virág lennék
te harmatként óvhatnál
aszályos nyárban

egy fát ölelek
erdőfürdőben belső
hangom keresem

távollétedben
s karjaidban ugyancsak
megsemmisülök

ezüst fényű hold
most felhőkben bujdokol
nincsen lámpásom

Lesz-e tavaszom,
ha a boldogság végleg
elpártol tőlem?

felöltöztetem
édes anyanyelvemet
szép ünneplőbe

kapaszkodókat
keresek - elengedte
a sors kezemet

nyelte ég könnyét
a föld - buborékgyöngyök
szomját oltották

Őszi avarra
didergő hajnal ejtett
harmatkönnyeket.

sugarát szórja
csendben a nap - nincs más zaj
csak tengermoraj

soká` nyílsz újra
bodza virága - szörpöt
érlel az idő

zsoldosok bére
nem aranypénz, de profin
megölnek érte

megküzdök veled
hétfejű sárkány - bár kis
varázslat nem árt

huhog az éji
erdő - baglyok szemében
csillog a holdfény

kitöröltelek
szívemből - már nem számít
ha másé leszel

kinek titka van
ne kürtölje világgá -
elvész a varázs

mosolygó fürtök
a hegy nedvét érlelték -
csordogál a must

hófödte hegycsúcs
felhőkbe vágyik - égi
párnában pihen

űrbe kilőttek
mindent látó szemeket -
minket figyelnek

üldözött lovak
friss patanyomából az
üldöző olvas

mint zöld kabátról
szakadó gomb, lomb mögé
bújt a napkorong

Föld keringőt kért
de a Nap nemet mondott -
egyedül forgott

ismeretlenbe
csalóka fény hívogat -
félek indulni

nyári estéken
már hűvös szelek járnak -
ősz lehelete