DEERZSI haiku versei

Fekete felhőt
Egy törtető napsugár
Mint nyíl szúrta át

Életem újra
Írt lapjait áztatom -
Örömkönnyekkel

Cserepes földön
Élet esélye tikkad
Reménytelenül

Ezernyi holdfényt
Óvva lépkedek sárban
Tócsa-tükrök közt

Szelíd szívében
Dédelgette szerelmét -
Becsukott szemmel

emberi nagyság
égi perspektívából
igen parányi

Bénító átkuk
Megcáfolni: életre
Szóló küzdelem

Fakó arcomra
Napfény rajzol virágot
Lelkemben nyílik

vízesés zúdul
alá újra - kiolvadt
vad morajlása

Árva hintákon
Pihen a napsugár - Vár
Gyerekkacajra

míg írok, pihen
a gond, nem kavarog bent
buta gondolat

Betűzni tudni
Semmiség - Új értelmet
Lelj a sorok közt

ember harácsol
míg ő keresztet ácsol
a temetőkben

Közös nevezőt
Keresünk - Őrült nagy szám
Majd inkább mással

Nagy halmazban két
Élet - Találkozásuk
Maga a csoda

hegy hósipkáján
szemfényvesztőn szikrázó
nap - mégsem olvad

Kidőlt fa törzsén
Késsel vájt sebek: szívek -
Már nem dobognak

S mikor eladva
Levegőnk is - Maradunk
Légüres térben

Verseim alá
Hullócsillagok gyűlnek
Kihunynak csendben

Nem nyílik semmi
A lövészárkok szélén
Csak jégvirágok

Mozdulatlan táj
Dermedt kismadár égbe
Nyúló kopasz fán

Megfagyott éjben
Szép holdsarló aranylik
Fent a kéményen

Hajnali sugár
Szikrázik jégbe fagyott
Fűszálak hegyén

Mocorgó doboz
Fagyott hangú nyávogás
Kidobott cicus

Viharos széllel
Dühöng - Derékba töri
A fák sikolyát

Sötét éjt fehér
Hópihék pettyeznek át
Mesésen szépre

Csodás légvárban
ÁBRÁND lakott egyedül
Reménytelenül

Amikor neked
Szolidan nemet mondtam
Magamnak IGEN-t

A szelíd virág
Egy kopár sziklán talált
Jó menedéket

ősök fájdalma
terebélyes családfán
gyökeret ereszt

Ébredeznék, ha
nem tartana fogolyként
csodaszép álmom.

Feszíti lelkét
Az indulat - Vad dühét
Száján ontja ki

Lelkünk a legszebb
Virág - Ha nem öntözzük
Szép lassan hervad

mesés álom tart
fogva - ha felébrednék
csak rosszabb lenne

Zúzmarás csendben
Egy kis madárcsicsergés
Felvidíthatna

Ha a boldogság
S remény elveszne, értük
Tégy tűvé mindent!