DEERZSI
fagyott hólepel
alatt fák roskadoznak -
lelkem terhektől
DEERZSI
fenyőfa ágán
reszkető madárka ül -
fázik a lelkem
DEERZSI
nem aranykincsen
osztoztam én meg veled
csak hűségemen
DEERZSI
szerelmünk útján
az idő mély árkot vájt
és nincs híd hozzád
DEERZSI
megérdemelnél
valakit, ki tenyerén
hordozna téged
DEERZSI
ködös fehérség:
vattapamacs kanyarog
folyó völgyében
DEERZSI
csipp-csepp esőcsepp
krátereket rajzolgat
a hóbuckákra
DEERZSI
Ha virág leszek
Egy kopár sziklán, szívem
Vajh kővé válik?
DEERZSI
Karácsony varázs
Megtörik, ha hitünknek
Fénye kialszik.
DEERZSI
kisded jászlához
csillagfény mutat utat
három királynak
DEERZSI
Nem fényes hintó,
Göncölszekér érkezett
Hold udvarába.
DEERZSI
ráncos vénasszony
az idő - öregedett
milyen csúffá tett
DEERZSI
izgalmas játék
verset írni s csatázni
anyanyelvemmel
DEERZSI
szerelmes vagyok
ez nem racionális
de csodálatos
DEERZSI
csodás jégvirág
nyílt hajnalra - elhervad
ha nap csókolja
DEERZSI
egy kődarabot
fénye tesz oly csodássá -
égi csillagom
DEERZSI
kismadár havas
faágról tova szállt - hó
zuhant nyakamba
DEERZSI
kétely fészkelte
be magát - esélyem van
a bölcsességre
DEERZSI
hol könny született
boldogság is elférhet
egy kis szűk helyen
DEERZSI
boldog nem leszel
míg haragod nem küldöd
száműzetésbe
DEERZSI
jégvirág nyílt ki
ablakomban reggelre -
nap irigyelte
DEERZSI
ha a férfinép
ölelheti kedvesét -
megszelídült szél
DEERZSI
pattog a szikra
imbolygó árnyékjáték
vetül ház falán
DEERZSI
hófehér csipke
domboldal dísze - nap majd
felölti délre
DEERZSI
táj takarója
olvad - a tócsákban már
nap nézi magát
DEERZSI
megfáradt költőt
szívhez szóló versei
éltetik kicsit
DEERZSI
költő csiszolja
verseit - e gyémántok
adják gyöngysorát
DEERZSI
csiszolgatlak vers
bár gyémánt sosem leszel
ékszer vagy nekem
DEERZSI
megfagyott a szó
hát leírtam - szívedben
olvadhat majd fel