DEERZSI haiku versei

fátyolos égen
holdnak ezüstös fénye
felhőkben pihen

virágoskertben
csodák nyílnak - jó anyám
kezének nyoma

nap sugarai
lila kelyhekbe ültek -
liliomfára

költő szándékát
ne kérdőjelezd meg - csak
versét ízlelgesd

könnyfátyolon át
meglátni a gyermeked -
élet csodáját

mint egy korona
rügyező fákat ékít
a hold korongja

összefüggések
hálójában vergődik -
emberi elme

ha boldogságra
vagy ítélve, kibírhatsz
egy kis szenvedést

születésekor
minden fekete bárány
szelíd s ártatlan

életünk egy meccs -
félidő után a test
már fáradni kezd

utolsó sugár
vörösre ragyogja az
égbolt kapuját

mosolyogtál rám
s tenger hullámzott lágyan
mélykék szemedben

ember létünket
különös perspektíva
égből szemlélni

csodás szemekből
ezernyi könny csordul ki -
álca a mosoly

jövőnk ködbe vész
s kacskaringós utakon
magány tanyázik

mélykék szemedben
csillagok tükröződnek -
kettőnk égboltja

alkonyi égbolt
nap fényét eltakarta
vörös fátyollal

vándornak utat
felhőben ringatózó
telihold mutat

felhőkben a hold
én sötétben bolyongok -
keresem utam

te magad vagy a
lelkiismeret - lázadj
ha rossz úton jársz

éj ha elillan
szedd csokorba álmaid
s váltsd valóra mind

ahogy lehunyta
szemét - könnyek öleltek
sok kis csillagot

Megbocsátani
nehezebb, vagy átlépni
az árnyékunkat?

gondolatim közt
nem látok tisztán - szívem
szavát hallgatom

virágvízesés
rózsaszín zuhatagja -
szívnek új remény

Futsz vagy vársz még, ha
elönt a félsz, s megfagy a
vér ereidben?

ködlepel borult
a tájra - égbe hívja
majd nap sugara

életem enyém
de időmet jobbára
másoknak adom

kopár ágakon
élősködő fagyöngyök
hintáznak zölden

Döbbent gondolat
a járda szélén hever.
Néz egy nincstelent.

születnék újra
mint dalos kismadár vagy
illatos virág

ránk hajol az est
küzd még a nap vörösen
csillagok gyúlnak

ül napfürdőben
karszékében a tavasz
rügyeket fakaszt

fekete űrben
lelkem zuhant a mélybe
szép hófehérben

csodaszép lepke
halálos ölelésben -
pók karolja át

lelkem messze járt
mint egy kis vándormadár
lent délen telelt