DEERZSI haiku versei

Csiszolt üveg a
lélek, s te darabokra
törted enyémet.

Egy apró gyermek
ringatózik óriás
két tenyérében.

Boldogság írnom
e csodás nyelven, mit jó
anyám tanított.

A valóság nem
álom, de gúzsba köthet,
ha nem cselekszel.

Börtön az álom:
leláncol és fogva tart,
éjszakába zár.

földi boldogság
illatozó rózsáját
tündér öntözi

Fürkészem szemed
színét, melynek kékje mély
vizű tiszta tó.

Sürgeted egyre
az elmúlást, nekem nem
hagysz beleszólást.

toboz-virágok
fenyőt ékesítenek
nyílnak szerényen

Itasson mindent
át szenvedély, másként az
élet mit sem ér!

Ma szülő voltam
s gyermek, de nem játszottam
tökéletesen.

Munkára késztet
minden: naponta verem
ezt vissza kenden!

Egy csillagot, ha
tehetném, elneveznék
rólad, Gyermekem.

Csak Ariadné
Aranyfonala tudna
Kiutat onnan!

Felhők borulnak
fölénk: nagy szürke kalap,
alatta ázunk.

Ha minden jóra
Fordult, valaki értem
Imádkozhatott.

csak szépen lassan
osztja lapjait a tél
sokáig henyél

Hiába törlöm
Őt folyton a múltunkból.
Ott van mindenhol.

kopasz ágakon
fagyöngy ékeskedik, s a
fák haldokolnak

szerelmünk örök
kódolt csillagrendszere
nem megfejthető

könnyű kis mámor
buborékokkal körbe
zárva az elme

Reggel gondolok
Rád, délben hiányzol már,
Estére úgy fáj!

Szívem száguldó
Gyorsvonat: nincs megállás
Csak végállomás

Szív x-tengelyéhez
Nem férkőzhetsz közelebb,
Szép hiperbola.

Körbefont a csend.
Hallgatom ahogy szívem
Lázad, dobol bent.

Tüzes csend szórja
Sziporkáit, begyullad
A harag lángja.

Gyenge kis virág
Hullajtja könnyeit az
Esőben némán.

Fehér hólepel
Jégcsipke mintázatát
Nap rajzolja át

Négy gyertya égett
Csonkig, és én remélek,
Keresem hitem.

Öröm, szeretet,
Remény lángja lobogó,
Hitem pislákol.

Álmok Tejútján
Kóborlok, Göncölszekér
Nyomán haladok.

Mint a fuvallat,
Elillan, ha boldogság
Érint néhanap.

Neve Istennek
Dicsősége, nekem ő
Az igazgyöngyöm.