Somogyi Klára
míg alszol s gyógyulsz
kopasz ágra rügyet fest -
szívünk reménnyel
Somogyi Klára
szívünk kertjében
kopasz ágra festettünk -
virágot s reményt
Somogyi Klára
Hajnali napfény
redőny alól bújt hozzám -
mellemre simult.
Somogyi Klára
mondják az idő
minden sebet begyógyít -
nekem nincs annyi.
Somogyi Klára
drága magányom
mindig szükségem lesz rád -
mert törődsz velem
Somogyi Klára
csak szép gondolat
ajándék haikunak -
ne nézd hibáját
Somogyi Klára
nem voltak hősök
szívvel neveltek minket -
gyermekeiket.
Somogyi Klára
minden nap élj úgy
mintha utolsó lenne -
de-pressziód lesz
Somogyi Klára
Képzelet szárnyon
repkednek a kertben kis -
lepkepásztorok.
Somogyi Klára
Divatja múlt lett
puha hó ölelte táj -
falu és dunyha.
Somogyi Klára
Nászunk repülés
kitárt szárnyaid alatt
sassá változom.
Somogyi Klára
Szabadságuktól
szebbek az így született -
szabálytalanok.
Somogyi Klára
Fárasztó nap volt
virágot szedek inkább
röviden szólok.
Somogyi Klára
Elszállni vágytam
ökörnyál csókjával mert
gyöngyház fénye volt.
Somogyi Klára
Megint elém jött
hajamba szagolt az ősz -
szél szerelme hív.
Somogyi Klára
Lakásban lehet
túl sok a virág de kint
soha nem elég.
Somogyi Klára
Elhagyni nem megy
azt aki rég voltam, csak
magamba zárom.
Somogyi Klára
Köténye nedves
föld ölében ősz mossa
édes gyümölcsét.
Somogyi Klára
Aranycipellőt
húzott forró szívvel és
elszaladt a nyár.
Somogyi Klára
Ki sose bántott:
csillagom, virágaim -
másról nem tudok.
Somogyi Klára
Találkozunk majd
és ha beszélgetünk is
másokról mindent.
Somogyi Klára
Nem köszönhetek
az igazságnak mert még
nem találkoztunk.
Somogyi Klára
Nem velem történt -
olvasom, görgetek, fáj,
bennem marad még.