Somogyi Klára haiku versei

tavasz mosolyán
megint új vihar tombol -
arcomra fagyott

új szelek fújnak
hárs mögött hangol a csend -
szabad madárral

tavaszi kertem
illatából szél kötött -
szívemre csokrot

szél fúj a völgyben
minden hajam szálára -
virágillat hull

kócolta hajam
tavaszi szél szeretett -
virágport fújt rám

kóróra fűzte
mandulafák szirmait -
gyermeki hála

nézlek szelíden
mosolyod szép új világ -
nem ismerlek fel

oly hosszan ölelt
ajándékozás előtt -
nem tudom miért

árnyékzugokban
még hó pihen unottan -
nagy útra készül

árva kertemben
bársony szellő fújdogál -
marasztalna még

van dekor bőven
tavaszt választ a húsvét
valentin napra

nem üvölt mindig
csendes bátorság szava -
néha erősebb

földszínű szemed
melegében alszom el -
egyszer örökre

szenvedély hangján
ifjúságom madara
bennem énekel

még dalol bennem
Ifjúságom madara -
hal(l)hatatlanul

jó hogy nem kell már
elviselnem mosollyal -
mégis megteszem

tegnapi hóban
kihült nyomaim várnak -
felmelegedést

saját bőrükön
nem éreznek háborút -
akik indítják

minden hófehér
ködteli dunyhatájban -
utam alagút

álomzuhanás
kérdeztem Istent miért -
puha ébredés

puha meleg fény
árad be az ablakon -
hófehér éjjel

nevetek ha bánt
de egy szívdobbanásom
mindig kimarad

azt tanulom épp
hogy kell vállrándítással -
csendben maradni

éneklő kórus
egy kicsi lány háttal áll -
az én unokám

megöregedni
ajándék az Istentől -
fogadd örömmel

szürke lett minden
élete palettáján -
lelke szivárvány

viharok nélkül
nem lenne vágy, hogy a szél -
elcsendesedjen

zörgő levelek
ablakomnál csomagol
valamit az ősz

összeragasztott
részeim emlékeznek
mily közel voltam

hold hajszálai
vagy mandulafa ágak -
megfejthetetlen

Érzem fényedet
akkor is ha nem látlak -
két alkonyat közt.

fák szíve nyitva
kopasz ágak ég felé -
imát suttognak

gajra ment a nyár
kopasz fák színtelenül
meztelenkednek

Szélcsendes a táj
vihartépte fák állnak -
régi történet.

földre száll mégis
szárny nélkül repül minden -
szerelmes level

sárguló őszön
halványkék eső szitál -
nyári szerelmet