Somogyi Klára haiku versei

Balatoni nyár
hűtőmágnes kék csíkkal
most rád gondolok.

Már csinosodnak
nyári virágaim is
az őszi bálra.

Méz illatú nyár
beköltöztetted magad
éléskamrámba.

Szélsebesen száll
Visszanézek - előre
Csak félve tudok.

Ha elmúlt a fény
hunyj szemet rosszak felett
és várj holnapot!

Hajnalban kelek
mielőtt mész - fényedbe
mártom arcomat.

Hétezredszer is
ugyanaz a fény csillog
reggel szemedben.

Reggelig alszom
nem nézem hány óra van
megyek - sehova.

Földünk sikolya
sem tűnt félelmetesnek
majd néma csend lett.

Bimbóstul szedtem
rongyszőnyegre hullt szirma
pipacs vázában.

Virágba borult
mezők szerelme ölel
élet mintára.

Ablakot nyitok
harkály kopog - eső ül
csendben a fákon.

Felismerésjel
könnyeid csillogása
változtatásért.

Papírpillangó
táncába hajtogatom
tegnap emlékét.

Félig lehúzott
redőny alól bújt hozzám
a reggeli kék.

Mosolyod fehér
sárga, zöld és rózsaszín
kankalinerdő.

Itt hagyott emlék
dobozban egyre fakóbb
szívemben fény-kép.

Átszűröm magam
szunnyadó kert illatán
madárhangokon.

Kis ruháiba
mosva adtam rá örök
szeretetemet.

Van amit nem kell
megváltoztatni ahhoz
hogy jó maradjon.

Nincs jobb annál, hogy
szeretlek mindkettőnket
gyermekeinkben.

Ajtót nyitogat
illatod ki-be jár - egy
gondolatomra.

Egy autó kell
hogy mindig benne legyen
kicsi kezében.

Porcelán szarvas
festett aranyszív mellén
hiszlek karácsony.

Válladra szálltam
csend vagyok, madárdal is
ahogy akarod.

Sárga napfényben
saját árnyékába hullt
fügefalevél.

Úgy maradt a csend
ahogy hagytam egyedül
mégtöbb virággal.

Fáradt virágok
ködeső alá nyílnak
tűnődéseim.

Levél az úton
elvitte álmát ma is
hajnali söprés.

Hajnalban sepert
elvitte álmát néhány
lehullott levél.

Kizöldülő fű
nem bolond csak él minden
lehetőséggel.

Hulló levelek
színes vigaszmosolyát
Isten festette.

Ölemben puhán
dorombol a délután
sárga levél hull.

Dél ma is elmúlt
nap szenderül ölembe
bágyadt levél hull.

Könnyebben vinnék
magammal bajt ha ebből
kevesebb volna.

Elfogadlak ősz
mert tavaszhoz minden út
rajtad át vezet.