Somogyi Klára
Nászunk repülés
kitárt szárnyaid alatt
sassá változom.
Somogyi Klára
Szabadságuktól
szebbek az így született -
szabálytalanok.
Somogyi Klára
Fárasztó nap volt
virágot szedek inkább
röviden szólok.
Somogyi Klára
Elszállni vágytam
ökörnyál csókjával mert
gyöngyház fénye volt.
Somogyi Klára
Megint elém jött
hajamba szagolt az ősz -
szél szerelme hív.
Somogyi Klára
Lakásban lehet
túl sok a virág de kint
soha nem elég.
Somogyi Klára
Elhagyni nem megy
azt aki rég voltam, csak
magamba zárom.
Somogyi Klára
Köténye nedves
föld ölében ősz mossa
édes gyümölcsét.
Somogyi Klára
Aranycipellőt
húzott forró szívvel és
elszaladt a nyár.
Somogyi Klára
Ki sose bántott:
csillagom, virágaim -
másról nem tudok.
Somogyi Klára
Találkozunk majd
és ha beszélgetünk is
másokról mindent.
Somogyi Klára
Nem köszönhetek
az igazságnak mert még
nem találkoztunk.
Somogyi Klára
Nem velem történt -
olvasom, görgetek, fáj,
bennem marad még.
Somogyi Klára
Szent Iván éjnek
hűs szellő nyitogatta
ezüst köntösét.
Somogyi Klára
Tanítanék de
ők mondják meg mindig, hogy
mit szeretnének.
Somogyi Klára
Százszorszépekkel
pongyolán pitypangolva
sárgul a repce.
Somogyi Klára
Nagy szerelmek nem
számolással kezdődnek -
azzal végződnek.
Somogyi Klára
Vágyom rád, aki
inspirálsz - múzsám beszélj
és én te-leszek.
Somogyi Klára
Illatod érzem -
már messze jársz - átölel
ahogy öltözöm.
Somogyi Klára
Nyitott könyv ma már
az egész világ - mindent
tudni hazugság.
Somogyi Klára
Kedves arcodban
naponta megfürödnöm
létkérdés csupán.
Somogyi Klára
Karácsonyfámról
elszálltak az angyalok
fényüket hagyták.
Somogyi Klára
Messzire szálltak
karácsonyi angyalok
oly szürke minden.
Somogyi Klára
Csillogó szemed
napfény a hópihéken
szerelmed gyémánt.
Somogyi Klára
Fák becsukódnak
erekbe dermed a nyár
hosszú lesz az éj.