Haiku versek a felhőkről

egy felhő szürke
zakót gombol a napra
takarja a fényt

mosdatlan szürke
felhőpamacsot szél küld
el a nap elől

Nap ostromára
falatnyi felhő fittyet
hány, száll boldogan.

a lemenő nap
felhők uszályán izzik
esőre várva

egy viharfelhő
dühében leharapta
a hegyek fejét

laposan pislant
aranykaréjú felhők
mögé bukó Nap

sötét felhőben
nyílást váj körmével egy
fényes napsugár

naplementében
már bíborrá értek az
ezüstös felhők

kékjét feledi
az égbolt, sötét felhő
borítja arcát

felhő kucorog
napfény nyári udvarán
lopja a napot

nyári égbolton
sötét felhők karmai
tépett napsugár

bárányfelhőcske
elcsatangolt most sírva
keresi nyáját.

gyűrött felhőit
a hajnali nap nagy kék
ládába rakja

Csendes áhítat,
fényben fürdőző felhő
pisszenni sem mer.

felhők játszottak
szivárvány volt a csúszda
a nap tenyerén

két kósza felleg
csizmát húzva átkelt a
fényes tejúton

égi bárkákból
kiloccsan súlyos terhük
aszály torkába

égi ütközet
sérült felhők bömbölnek
ömlik a könnyük

bolyong a napfény
felhőnek szárnya alatt
kiutat keres

felhőfodrokat
fest a végtelen kékre
s elbújik benne

habfodros felhők
párnacsata játéka
égi mezőkön

felhő függönyén
csordulásra kész gyöngyök
parancsra várnak

felhők ütköztek
frontálisan mindkettő
földhöz csapódott

arany szálacskát
rejt kócos felhőgyerek
ingébe a nap

égre ágyazott
kék nyoszolyában felhők
párnacsatáznak

felhő csipkéjén
kapaszkodik a napfény
gyűjti erejét

napsugár játszik
bárányfelhők habfodrán
égi bábszínház

Föld vitorlája
szel hófehér habokat
madárdal felett.