Haiku versek a felhőkről

Felhők kúsznak a
hajnal kitárt karjain,
mossák tenyerét...

Vattacukorból
gyúr bodros felhőt a szél
a nyári égre.

Habfehér felhők
vitorláznak át a kék
nyári égbolton.

Felhőformákba
alakzatokat képzel
szabályigényünk.

Narancsszín felhők
úsznak kék ég tengerén
új alkony felé.

Csipkés szoknyája
leng a derekán, napfény
átjut anyagán.

Oszladozásnak
indult fátyolfelhőre
Nap csipkét festett

Lajtorján lógva
himbálódzik egy felhő:
napfényt takarja.

lebegő felhők
fátylaikkal pózolnak
sejtelmes árnyak

zord felhőtavat
selyemecset szálakkal
kékségbe mossák

lajtorján lépked
az esőfelhő lába
sötét gond nyomja

mesélő égbolt
vásznára szellők festik
képregényeit

habfodrot vetnek
égi folyón a felhők
csipkés zátonyok

bárányfelhőt szánt
ég kékjének ekéje
csipkés barázdák

gomolyognak még
fényt nyelő sötét felhők
naplopó árnyak

Viselős felhők
a terhüket cipelik:
ablakon koppan.

Láthatatlan szél
ma kirakósdit játszik
bárányfelhőkkel

fapipa füstje
könnyes mosolyra fakaszt
egy bárányfelhőt

színeket várt a
reggel de ma csak szürkén
álmodik tovább

felhők szoknyáját
napsugár emelgeti
kibújót keres

szürkében az ég
de itt-ott mosoly bujkál
felhőrojtokon

táncol a napfény
túljárt a felhők eszén
kibújót talált

Felhőt húz az ég
a napra, könnyező nyár
utolsót sóhajt.

fénytáncban járnak
a felhők keringőt szép
nyárnak búcsúján

Felhők napoznak
felhőtlen boldogságban
ég óceánján.

A felhő csücske
alá néz a bús reggel:
feloszlatná már.

Katángkék égbolt
Bárányfelhőket csipkéz,
Napfényt hintáztat.

A felhők mögött
lapul most a napsütés:
didereg a föld.

a hold a felhők
mögött mint rejtegetett
gondolat lapul

sötét felhőket
mosdat a szél holnapra
tiszta ég ragyog

Habkontyok közé
szélecset maszatolt két
felhőt sietve.

Lebeg felettem
egy leheletnyi felhő.
Gyerek még. Felnő.

békés felhőket
oszlat a szél engedély
nélkül vonultak

Az ég kékjébe
vackolta habos ágyát
a bárányfelhő.

Egy vattafelhő
fátylát átszőtte a szél
égi tollasbál

oszlik a felhő
fekete múltja felett
új fényt szór a nap