Joco57 haiku versei

mikor meglátod
a napot, a sötétség
nem riaszt többé

ha válasz nélkül
maradtál, gondold újra
kérdéseidet

nemes tettektől
emelkedik a lélek,
szárnyak nélkül is

hiába minden,
amíg cseppenként hullasz
égnek vágyaim

nézz a szemembe
minden választ megtalálsz
kérdéseidre

ne legyél néma,
ha sötét szobában vársz
egy ölelésre

része lettem az
életednek, felelős
vagyok magamért

szemében láttam
a tüzet, mely lelkében
lassan parázslott

lehet tágas a
világ, te maradj mindig
karnyújtásnyira

hidd el, a világ
nem annyira bonyolult
mi vagyunk azok

ma csomó helyett
sorsod fonalára egy
masnit kötöttem

egy érintést az
arcodon felejtettem
használd smink helyett

csendben figyelem
ahogy átoson álmod
a sötét szobán

áll a hintaszék
csak a magány lógatja
rajta lábait

minden pillanat
akkor a legfontosabb
mikor történik

ahol a közel
több néhány érintésnél
ott lehetsz boldog

ha a szerelem
tűzénél csak bóbiskolsz
kialszik lángja

semmit sem kérek
elég, ha adni tudok
az ég kékjéből

akárhol lehetsz
mindig ott leszek veled
karnyújtásnyira

a part sohasem
féltékeny, öleléssel
várja folyóját

megérkezéskor
boldogabb az ölelés
mint búcsúzáskor

ha a rivalda
fényei kialszanak
belülről ragyogj

ha tudni véled
az nem elég, kell hozzá
a bizonyosság

nálam maradt az
utolsó ölelésed
oldhatatlanul

életet adtál
vele lelked szépségét
örök időre

fogtam a kezed
míg járni tanult lábam
most én vezetlek

sötét vászonból
koszorút fon az éjjel
hajnalig gyászol

fény és az árnyék
alkonyat kapujában
most váltja egymást

nehéz időben
látszik lelked mélysége
megmérettettél

még egy utolsó
csókot lehel az alkony
fekete rúzzsal

ha egyszer megáll
az idő, meghallhatod
szárnysuhogását

a szenvedélynek
nem árt a hűvös szelő
csak szítja tüzét

csendes hajnalon
kertkaput nyitogat a
tavaszízű szél

érintésedtől
gyűrt életem ráncai
élüket vesztik

nem lehet elég
csak részese lenni a
történelemnek

a világodban
bármerre is indulok
hozzád érkezem