Somogyi Klára
Szokásainkat
akkor is követjük, ha
nincs rájuk szükség.
Somogyi Klára
Finoman csipkedj
másokat úgy, mintha te
magad lennél ott.
Somogyi Klára
Finoman csukjad
ajtóidat, melyeket
később nyitnod kell.
Somogyi Klára
Tengerparti szél
kócba táncolta hajam
majd elviharzott.
Somogyi Klára
Illatod reggel
átölelem az ágyban
hogy tovább tartson.
Somogyi Klára
Ha lábam alól
egyszer elfogy az út, majd
továbbrepülök.
Somogyi Klára
Szerelem nem kér,
nem érvel, hamvából is
új tűzre lobban.
Somogyi Klára
Gyöngyeik házát
kagylók bélelik fénnyel
egyetlenjüknek.
Somogyi Klára
Szeretethidak
feszülnek szárnyainkból
semmink romjain.
Somogyi Klára
Szeretet kútja
szomjat nem olt, ha mélyén
csak hamu és por.
Somogyi Klára
Van fényesség mi
eltakarja a napot...
Te állsz előttem.
Somogyi Klára
Már hanyatt-homlok
menekül a nyár, fejét
ősz csavarta el.
Somogyi Klára
Feledhetetlen
intelmek szülőföldjén
gyermekként járok.
Somogyi Klára
Megtanítottad
repülni, de nem azért
hogy visszaszálljon.
Somogyi Klára
Csúcsra érsz de nem
arra fogsz emlékezni
hanem az útra.
Somogyi Klára
Igazságod van
de ettől még nem biztos
hogy igazad is.
Somogyi Klára
Túl a tengeren
heggyé vált mezők lila
tenyerén fekszem.
Somogyi Klára
Békém megcsaltan
padon ül magányommal
egymásra nézünk.
Somogyi Klára
Mindig az adott
ízlés mondatja velünk
hogy "nekem tetszik"...
Somogyi Klára
Sötét madárka
árnytollain csak vágya
csillan kék eget.
Somogyi Klára
Ki nem mondott szó
szárnyalástól megfosztott
gúzsba tört madár.
Somogyi Klára
Fényt ültetsz reggel
nappal virágot nyílsz, majd
átölel az éj.
Somogyi Klára
Könnyebb a tett is,
ha van feladat, "bármit"
lépni nehezebb.
Somogyi Klára
Könnyebb hallgatva
sértettet szimulálni
mint jól beszélni.
Somogyi Klára
Színes madárdal
is másként szól sötétben
mint kék ég alatt.
Somogyi Klára
Habkontyok közé
szélecset maszatolt két
felhőt sietve.