Z. Konkoly Juci haiku versei

Üresen ásít
zöld ablakos kicsi ház:
csigák tanyája.

Párálló tavak
sóhaja bércek ölén
csendben nyújtózik.

romba dőlt tanya
falán százszorszép virul
eső öntözi

hajnalra szövi
fényét az ébredő nap
cinke énekel

Pataknak fodrán
napsugár fénye fészkel:
csobogást hallgat.

Lábujjhegyen jött,
fényt hozott a tenyerén:
földre ejtette.

Zengő ligetek
felett szellő őrködik
napfény tenyerén.

kósza szél pihen
csüngő akácvirágon
eső közeleg

útszéli fákat
borzol a nyári szellő
dombok ölében

rózsák illata
fűszerezi a reggelt
kerti ösvényen

Zöld erdő mellett
fut csobogó kis patak:
csöndnek dallama.

Est karjában ring
az éjszaka bölcsője:
holdvilágosan.

Ezernyi kérész
boldogságfátylat terít
Tisza vizére.

Éjjel hálója
borult illatos estre,
holdvilágosan.

ibolya illat
lila sóhajba hajlik
tavaszi szélben

Üres tegnapok
ásítoznak a múltból:
riogat a ma.

altatót dúdol
a susogó parti sás
pelyhes kacsáknak

felhő csipkéjén
kapaszkodik a napfény
oszlatni próbál

Tétova percek
téblábolnak álmatlan:
órákká nőnek.

Karosszékemen
hiányod vendégként ül:
nem marasztalom.

Dombok ölében
zsúpfedeles kis tanya:
gyermekkort idéz.

Ébred az árnyék
zöld pázsiton nyújtózik:
fénynek korlátja.

Megfáradt lelked
égi mezőkre vágyott:
fehér krizantém.

Harmatos rózsa
szirmán napsugár táncol:
szikrázó fények.

Hunyót játszik a
napfény az est ölében:
elszenderedik.

Tegnap sóhaját
legomboltad a máról:
felszabadultál.

kék sóhajtásba
burkolózik a hajnal
jázminillatos

Sarokban szunnyad
a tegnapi bántalom:
lecsillapodott.

Felhő függönyén
csordulásra kész cseppek:
még tartózkodnak.

Keringőre kért,
port hintett a szemedbe:
sietve szelelt.

nyári szellőben
keringőt jár az illat
nyílik a jázmin

apadó napfényt
lúdbőrös szél birizgál
zivatar készül

Ablakomba ült
a májusi napsugár:
megsimogatott.

május ölében
térdel a kánikula
bebocsátást vár

Csillagok fénye
ragyog az éj kabátján:
alszik a holnap.

deres pókhálón
ébred a reggeli fény
zúzmara csillog