Haiku versek a dérről

dérpaplant terít
csipkevirágból az ősz
didergő tájra

hajszál közt ezüst
őszi dérrel megfestett
tisztes fényévek

deres pókhálón
ébred a reggeli fény
zúzmara csillog

csillagok könnye
csipkebokor ágára
fagyott igazgyöngy...

tétován csillan
a deres reggeli fény
még visszabújna

árva pókháló
hófehér dércsipkében
ünnepi díszben

dércsípte hajnal
halovány uszályt lenget
fagyos lehelet

deres rózsaszál
fejet hajt a tél előtt
könnyeibe fagy

Dércsípte bokrok
megkopasztott ágait
zörgeti a szél.

Vacogó nyírfa
ünnepi ruhát öltött
jeges hajnalon.

Dér ül a tájon -
Holt nyarak illata száll,
mint fakó sóhaj.

ködsóhaj fagyott
a fák szempillájára
deres pillanat

csend könnye csillan
a felkelő napfényben
dércsípte sóhaj

hajnali napfény
a dértakaró alatt
lustán nyújtózik

üvegszilánkba
öltözött levéldívák
kert kifutóján

dermedt fűszálak
szőnyegén a meghűlt szél
dércsillámot hint

őszül a rétnek
kócossá vált hajszála
deres a határ

fázós reggelen
a még zöldellő rétre
fehér szőnyeg nőtt

fátyolt fon a dér
hajnal menyasszonyára
csipkés nyugalom

alvó virágot
pajkosan átölelve
megcsípi a dér

november kopog
a fagyos éjszakákon
dércsípte reggel

Őszdér ütötte
hervadó kis virágon
gyémánt-csillogás.

az árok partján
kökény rejti sóhaját
deret álmodik

Kukucskál a nyár
rőt levélfüggönyön át
orrát dér csípi

hideg reggelen
az avar felöltözött
téli menyegző

dércsípte kökény
csalogat mosolyával
fanyar valóság

ezüstös lepel
őszi hajnal szőttese
könnyű dércsipke

őszi reggelen
dércseppekkel siratja
melegét a nyár

halk a réti hang
a deres csipke készül
fázik a lélek

fehér táj ölén
dér csipkefüggöny lebeg
halálos fagyként

ringatja a dér
a dermedő fűszálat
tavaszt álmodik

Hópihe táncol
leplet vonva a tájra.
Dércsipkés álom.