Haiku versek a háborúról

Nem tisztem ölni,
De jobb, mint elföldelve
Síromban sírni.

Háborúban nincs
igazság, s igazságért
háborúzni kell!

minden agresszív
lobogóra jut majd egy
dugovics titusz

Háborúban a
szeretet lángját vérrel
oltják, szív nélkül.

csatavesztéskor
minden ágyúdörgés egy
félrevert harang

támadáskor a
tűzparancsot már nem kell
megindokolni

fenegyerekek
angyalbőrben züllenek
vadállatokká

Ha békében vagy
önmagaddal, megszűnik
minden küzdelem.

háborúban a
közlegény története
jelentéktelen

győztes csatákban
a hősi halottak mind
vesztésre állnak

Míg háború van,
a múzsa hallgat. De hol
a harc? Kint vagy bent?

Vajúdások közt
élve éppen az élet
hiányzott nekem.

Elmúlt háborúk
hamva hull tó zöldjére.
Komor szabadság.

Fénysugár játszik
a barakk fái között.
Nem tanult félni.

Ha gránát visít,
s vér csöpög a fákról, ki
óvja léptedet?

Imával ne várj
kiutat háborúból
(nem Isten műve)

Bölcsesség dolga
csupán a döntés hogy mely
harc érdemtelen.

Ha nem fejezzük
be a háborút, végül
az végez velünk.

romba dőlt házak
halottak felett kék ég
és mosolygó nap