Párkapcsolatokról szóló haiku versek

ide-oda száll
tollpihe és szalmaszál
új fészek épül

fogyó időben
szótlanul nézzük egymást -
csendünk idegen

színpompás Húsvét
hófehér ruhát öltött
komor menyasszony

Nem létra vagy csak
támasz - mászni nekem kell,
s hinni, ott vársz majd.

Gyűlöl és szeret,
nem ért engem sem magát...
s habár sír; nevet.

Velem maradsz, vagy
elszaladsz, de minden perc
fáj, ha nem haladsz.

lelkedben tudom
arcom szép oázis, csak
neked bont rózsát

A hibáidat
szeretem leginkább, mi
így illünk össze.

megérdemelnél
valakit, ki tenyerén
hordozna téged

Várlak csendesen,
Hótól nedvesen pedig
Úgy ordítanék!

távollétedben
s karjaidban ugyancsak
megsemmisülök

Ha utadra lépsz,
Célt ne nézz, társad legyen
Kivel együtt lépsz.

Te vagy nekem az
ég, én rajta a csillag.
Összetartozunk.

Karomban tartlak,
van, hogy megszorítasz, van,
hogy megszorítlak.

Mert az kell nektek
aki tetszik, nem aki
hozzátok való.

ablakon zörögsz
pedig az ajtómon is
bekopoghatnál

együttállásunk
alkimisták tollhegyén
új csillagábra

Az igazán jó
kapcsolatnál van vita,
de lesz kézfogás.

közelsége fáj
szeretném ölelni őt
tiltja az illem

kitavaszodnék
ha nem halogatnád a
nagytakarítást

Szénatomokként
összecsiszolódnánk, s mint
gyémánt: ragyognánk.

szívembe zárlak
nap mint nap s te próbálod
kirágni magad

A jó kapcsolat
homokóráját gyakran
kell fordítani.

Ha te is zokni
vagy, s párod keresed, egy
cipőben járunk.

takaródon a
sziluetted csodával
határos forma

egységélményben
kétség sem férhet hozzá(nk)
- két-ségtelen-ül

Ha már nincs okod,
hogy elmenj tőlem ismét,
csak akkor maradj.

Suba subához,
guba gubához; mondják.
És te hozzám; hogy?

mikor előled
kell majd megfutamodnom
bátran elesem

Telement szemem
sugárzó mosolyoddal.
Édes vakság ez.