Dienes Tibor
a vörös rózsák
időnk kertjében nyílnak
illatfelhőben
Dienes Tibor
tétlen az Isten
talán oly szegény mint én
ha bűnöm sincsen
Dienes Tibor
Kit megszerettem
pipacsselyemben maga
a hajnali rét
Dienes Tibor
elmúlt egy élet
a remény börtönében
apellált a vágy
Dienes Tibor
Magamtól félek -
hóesésben ha lépek
megszűnik a csend
Dienes Tibor
forog a színpad
minden pillanatban egy
új szerepet kapsz
Dienes Tibor
lent a berekben
gyöngyvirág-harangokon
játszik a szellő
Dienes Tibor
Isten simogat
szebbnél szebb álmaimban
hóvirágokat
Dienes Tibor
megszerettelek
ledobott ruhád felett
áll a képzelet
Dienes Tibor
örömzöld fákra
bíborvörös színt terít
a napfelkelte
Dienes Tibor
Benned alszom el.
Leheletfinom lelked
nyugalomtenger.
Dienes Tibor
már semmi dolgom
Istenre bízott sorsom
hadd csónakázzon
Dienes Tibor
beszélj csak beszélj
míg korbácsol a tenger
úgy mint aki félt
Dienes Tibor
Nincs időm sírni,
se ölni, se szeretni.
Egyedül vagyok.
Dienes Tibor
hasamon fekszem
míg hátamon ül az ég
nézem a gyepet