Haiku formában írt aforizmák

Szakadt hurokkal
a hegedű, csak egy fa
munkált darabja.

mindegy kinek és
mennyiért ha eladod
a becsületed

Bedőltek álmok
reggel ébredésébe,
romokat seprek.

adószabályok
nem kötik egy zsebtolvaj
kézügyességét

Oly sátrat emelj,
hogy aláférjen minden
óvó szeretted.

Nyíló orgona
között bujkál, nagyanyám
őrzött emléke.

Könnyet ejt hajnal,
hogy a reggel mosdani
is tudjon benne.

Patak vizének
halk csobogása, zene
a szomjazóknak.

Ködfátyol üli
a zöldellő legelőt,
hang is fátyolos.

Ó sárga pitypang
méheknek legelője,
rétnek foltjai.

A vakondok már
metróalagutakat
fúrtak a kertbe.

Könnyé változott
a dér csípte hajnali
fűszálon a fagy.

Ne vágd ki a fát
halottak kertjében, a
lelkük ott bolyong.

Forró ölelés
ahogy fogadtál engem,
belém vésetett.

bölcs orákulum
nem hiszi magáról hogy
tévedhetetlen

Gyóntatószék ott
az Isten szabad ege
alatt, egy nagy fa.

A tisztánlátás
hiánya, nem csak a rossz
látásból ered.

A magány padján
hárman ülünk, emlékem
árnyékom és én.

Fázósan bújik
a Hold, felhőcske mögé,
hideg a tavasz.

Szerényen bújik
terített asztalon, a
zsírral kent kenyér.

Az idő sem old
meg mindent, az csupán csak
emberi ötlet.

A legkisebbik
boldogság is nagyobb kincs,
mint véka arany.

Gondolod tiéd
minden öröm, mert érzed,
hogy most boldog vagy.

Bölcs csak úgy lehetsz,
ha majd megtapasztalod
a mindenséget.

Csigaháznak a
magányában, búsulgat
a hordozója.

Hetvenhárom év
mit vállon cipeltem én,
bírd egészséggel.

Rajtad kacag a
szél, nem hitted el, hogy a
tavasz így beszél.

Viharkabátban
jön a tavasz, hamisan
mosolyog a Nap.

Könnyet fakaszt a
hajnal, még a fűszálak
is sírnak reggel.

Az erős hit oly
sokra képes, falakat
épít vagy dönthet.

Láncra verhetsz, de
gondolatom szabadon
uralhat teret.

Fáradtság padot
keres, az idő ezt nem
várja, elsiet.

önvédelemből
a gyöngédség is barbár
tettekre képes

nem oldódnak meg
a gondjaink attól hogy
leplezzük őket

Apró lépések
feléd, egy elhibázott
nagy ugrás helyett.

megmutatkozik
üresség és forma - nézz
semmit - látsz mindent