Haiku formában írt aforizmák

Paddeszkában volt
neved vésve, elporladt
a feledésbe.

Drávába hajló
fűzágak, simogatják
csitítják vízét.

Lehet cifra a
palotád, ha kezedhez
gonoszság tapad.

Bölcs szívedben ott
a szellemi nagyságod,
gerinced szilárd.

Pókháló feszül
kerítésdróton, férc szál
geometria.

szemforgatással
nem lehet bárányokat
összeterelni

Vörösbor színű
Nap horizont, belőle
hörpint a hajnal.

óvakodj attól
akiben tántorog az
önazonosság

Inkább te beszélj
mert én hallgatni fogok,
megvonták a szót!

Minek az álca,
ha a valóság sokkal
szebb mint gondolnád.

Meséket szőni
álmodó ember képes,
mesélni sokan.

tojás a héját
akkor sem vetkőzi le
ha belezápul

Mielőtt bárkit
kritikával illetsz, nézz
mélyen magadba.

Jeleket hagytam,
neked üzent versem is,
küldettem lovat.

Ki kamaszként nem
"kegyetlenkedik", abból
lesz csak bölcs felnőtt!

Díszsortüzet nem
adnak, pokoltornácán,
ott ördög fogad.

Hetvenhárom év
magányában szunnyadnak,
az évtizedek.

Ajtódnál koldus
a szegénység, lelkedben
gazdag a bánat.

góliátok nem
írnak törvényt a hősök
mindig dávidok

Szavakból formál
létező világot az,
ki alkotni tud.

A parti füzek
alatt, csendben csobog a
tegnapi emlék.

oda kell mindig
törekedni ahonnan
elmenni nehéz

Utat lapátolt
két kezem a hóban de
mégsem ott mentél.

Ne vedd erővel,
úgyis megkapod mert én
neked szántam azt.

bevétel jobban
erősíti a szabályt
mint a kivétel

üres gyomor a
magányos farkasokból
falkát verbuvál

Míg gyümölcs érik,
az idő lassan telik,
kukacok eszik.

Ne ácsingózzál
másiknak világára,
tiédre figyelj.

Ígért tűbe ne
próbáljál cérnát fűzni,
mert lehetetlen.

Izzó korongot
kovácsolt a hajnal, a
kelet üllőjén.

Zabolátlanul
csapdos a szél, alázat
ahogy ág hajlik.

Nem minden disznó
makkról álmodik, lehet
más ízlése is.

Elképzelni a
végtelent, olyan mint a
halhatatlanság.

egyre több rajtunk,
s egyre kevesebb bennünk:
ragyogó ékszer

A morzsákat is
szívesen elfogadom,
ha szívből adják.

Határidőre
nem lehet szeretni, csak
határtalanul.