Ambivalenciára épülő haiku versek

suhan az idő
mint alvó gepárd mellett
a sánta csiga

Jólétben sírunk.
Szegénységben nevetünk.
Ezek mi vagyunk.

Mert a gyűlölet
alján mi más is lenne,
mint a szeretet?!

nagylelkűséged
megható - örökségül
magamra hagytál

a rád találás
öröme - elengedés
kínja is egyben

Szív az észben vagy
Ész, a szívben: melyik vagy
- Lelkiismeret?

mélységig zuhan
lassú emelkedéssel
léthullámvasút

Egymás számára
tökéletlenségünk tesz
tökéletessé.

nappalban az éj
éjszakában a nappal
osztoznak rajtam

Együtt él bennem
gyermek s az öreg bölcs, ki
átkarolja őt.

Ellened annyi
érv szól, hogy én melletted
döntöttem inkább.

Kútba néztél. A
büszke zenitet láttad
gyáván reszketni.

Oly különös ma
a nap, nézd! Fent lángolva
bánatot hint ránk.