Életképek

este a holdért
nyúlok, szép ezüstpénzt a
zsebembe teszem

kihalt szűk utcák
ismerős festett arcok
pogány madonnák

Mi a boldogság?
Víz tetején egymással
játszik két kérész.

Normális vagyok,
A hangok is megmondták.
Színesek voltak.

A kiabálás
És a hangoskodás a
Gyávaság jele.

Ne vezess gyorsan,
Mert esetleg lemarad
Az őrangyalod.

egyedül sosem
látom úgy a dolgokat,
mint veled szoktam

A mosollyal is
Jól kimutathatod a
Fogad fehérjét.

Élet képlete:
Élj! - matematikai:
élet a köbön.

Minden vád ellen
Lehet védekezni, az
Önvád ellen nem.

Az emberek egy
Dologban azonosak,
Hogy mindenki más.

Lehet, a tojás
Okosabb, mint a tyúk, de
Hamar megromlik.

Lustán cammog az
idő... Kint puha hó hull,
bent hófehér csend.

Nem a hazugság
Igazi veszély, hanem
A féligazság.

Legyőzni saját
Magunkat, az egyetlen
Igazi virtus.

Az elhallgatott
Igazság igen gyakran
Méreggé válik.

A gyávaságot
Kitűnő érvekkel kell
Megmagyarázni.

Gyökereiben
Ismerned kell valakit,
Lásd - vadidegen.

volt és van és lesz
mint napkelte és nyugta
az élet útja

A falnak füle
Van, ám a spanyolfalnak
Gyakran szeme is.

Sokszor, életünk
Elvész a részletekben.
Kell az egyszerű.

A halogatás,
Úgy, mint a hitelkártya,
Majd elszámoltat.

Az inger szegény,
környezet (ön)ismeret,
a tes(z)t üzem-mód.

Az okosság és
Butaság elárulják
Saját magukat.

Hulló levelek
közt elkésett lepke száll
- egy darabka nyár.

Ha feddhetetlen
A lelkiismereted,
Feledékeny vagy.

A mókuskerék
első megállójánál
muszáj kiszállni.

Tudd, ha maszkodat
Pálinkába áztatod,
Majd boldog leszel.

A mester olykor
A korlátozottságban
Mutatkozik meg.

Ha nincs semmi új
A Nap alatt, tán igaz,
Semmi régi sincs.

Mondom és mondom:
A Változás Én vagyok!
Csak hinném már el...

Ki tudja, hogyan
Működhetett a világ
Google előtt?

Érdekes, hogy az
Élet, minél üresebb,
Annál nehezebb.

Bárki normális
Amíg eléggé meg nem
Ismered őket.

Ha leromboltuk
Börtönünk falait, csak
Nagyobba lépünk.

Ma már hülyének
Lenni sem könnyű, nagy a
Konkurrencia.