Életképek

álmát alussza
vén szuvas gerendák közt
mohás malomkő

megállt az idő
lekaszált réten a fű
tücsökhangra dőlt

Némaság honol,
csak a lágy szellő suttog
alvó rét fölött.

Fekete fák közt
fekete madár suhan
árnyéktalanul

Kis szénalepke
loccsan jeges patakba.
Napfény fürdeti.

Kihűlt a ház is
ajtó mögött a kövön
két dongótetem

tar búzamezők
mellett mohás malomkő
lisztről álmodik

Ablakban hűlő
kocsonyára hó szitál.
Megjött az újév.

hóbundába bújt
nyúljárta barázdákon
varjak kárognak

nádas csíkjain
vadkacsák árnya játszik
őszi kirakóst

fúj a szél, fázom
rám gombolod kabátod
mosolyog a Hold

Magányos fenyő
szerelmespár nyakába
havat zúdított.

billen a létra
könnyet nyel ijedtében
a zenebohóc

Szendergő felhők
hűs alkonyba bukó Nap
lágy szúnyogdallam.

kék ég alatt a
hófödte csúcshoz közel
serpák teáznak

Dermedt szögdróton
kis ökörnyál hintázik -
ránevet a Hold.

ház tetején ül
a hold macskát simogat
szerenád után

a vidámparkban
egy gyenge nő egyedül
körhintára ül

őszi alkonyon
duruzsoló kályhában
izzó fahasáb

erdei tisztás
rókafiak játszanak
anyjuk csapdában

az öregasszony
gőzölgő főztje felett
múltjára hajol

zörren az avar
őz ugrik róka bújik
kökény fanyar még

Temető mellett
kukoricatengerben
szendergő remény

Holdfényes este
Zöld mohapárnák felett
Gyöngybagoly huhog.

őszi napsütés -
a parkban egy üres pad
valakire vár

lepke iszik a
tó szélén kavics moccan
a meder mélyén

Kökénykék színű
apró köténykéd szélét
kósza szél viszi.

homokviharral
dacolva áll még az az
öreg gémeskút

Ódon illatot
leng szagos meggyfabotom,
rátámaszkodom.

Lenge nő siet
szoknyája széle érint
karod bizsereg.

játszótéri csend
hintában egy otthagyott
mackó kucorog

záporvert tavon
megszeppenve tüsszentett
kis nádirigó

a hulló levél
egy pillanatra ráül
az alsó ágra

Két sínpár között
magányos nejlonzacskót
görget a szellő.

Ezüstfényű Hold
kacsint a tó tükrében
csendben, csónak ring.

Hempergőző szél
hintázik egy fűszálon
Rajta pillangó.