Haiku versek a hitről

Néma csend mesél,
még a madár is néma.
Csak hitünk erős.

ha hiszed azt, hogy
varázslatban élsz, szemed
ehhez viszonyul

menni kell tovább
mosollyal - szívvel - hittel
amíg tart az út

Hiszem ha látom?
A vonzás törvénye ez:
"Látom, ha hiszem."

hiszed nem hiszed
az építőköve vagy
a nagy egésznek

Tagadsz vagy hiszel?
Ha hited tanulni kell,
épp hited vész el!

inak szakadnak
vér zúgja ereimben
ne félj még hinni

feltámadt lélek
kiben oly nagyon hinni
tudunk akarunk

sós karamellás
gondokat ropogtatok
a tenyeredből

porba hullott lét
hittel újjászületve
még erősebb lesz

gyertyafény süt át
a pohárba kitöltött
vérszínű boron

ahogy merészség
bátorsággá válik úgy
hit bizalommá

A hited reményt
adhat, a tapasztalat
bizonyosságot.

Ki hisz, hiszi, mi
hihetetlen s eléri,
mi lehetetlen.

Csak mustármagnyi
hitet adj nekem, Uram!
Boldogabb leszek.

Minden napomért
köszönettel tartozom
eszerint élek.

Soha ne feledd:
Isten csak egy imányi
távolságra van.

Legyen az ima
nem utolsó menedék,
de legelső szó.

Isten nem ígért
csak kék eget - de adott
fényt a sötétbe.

Ahol az Ész a
határait súrolja,
a Hit célba ér!

Mikor az ember
ereje fogytán, Isten
kezd munkálkodni.

Isten céllal ad
és javunkra mindent - még
a vélt rosszat is.

te megsegítesz
tudom s ha el is bukom
magadhoz emelsz

Gondod az ima
karjába űz - az ima
kiemel onnan.

Ábrándok örök
illúziójához még
egy elkövető.

Vért könnyezik a
test, keresztre feszített
a bűnbocsánat.

Amikor Isten
nehéz utakon vezet,
ad erős cipőt.

Ha nem hiszel a
Mennyországban, gyere el
A kis kertünkbe.

Szeress, bocsáss meg -
Istennek a többire
mindig gondja lesz.

morzsákból gyúrom
össze a megváltásom
könnyes kenyerét

Forrongó nyárban
hűs templom oltáránál
Borultam térdre.

Vidd Istenhez tört
lélekcserepeidet -
Ő összerakja.

mindenki olyan
istenben hisz amilyet
magának teremt

Búsképű lovag,
ne harcolj értem tovább,
hitem vesztettem.

ha a munkádat
csak Isten látja, akkor
is szem előtt vagy

Egybemosódik
e zavaros világban
a jó és a rossz.