Haiku versek a hitről

keresztünk ácsolt
tan - teherviselésnek
hitt gondviselés

Valótlanságban
a valósághű vagy Te
Örökkévaló

Van hitem, de nem
hiszem, hogy mindenkinek
hinnem kellene.

Hinnem kell benne,
a legjobbat érdemlem!
Vajon elhiszem?

mikor úgy tűnik,
Isten elhagyott, talán
épp te küldted el

A hitem meghal
ha nem bízom magamban.
A remény éltet.

Minden indulás
megérkezés, és haladsz
tovább. Visszatérsz.

Akkor is hiszek!
Nekifutok, vonszolom
tovább életem.

Úgy érzem, hogy meg
kell hagynom hitem és a
hitetlenségem.

megtagadnám a
hitem, ha a holnapnak
nem adnék esélyt

szív-tengelyedben
szárnyaló belső erőd -
bízz, szeress és higgy!

Néma csend mesél,
még a madár is néma.
Csak hitünk erős.

ha hiszed azt, hogy
varázslatban élsz, szemed
ehhez viszonyul

menni kell tovább
mosollyal - szívvel - hittel
amíg tart az út

Hiszem ha látom?
A vonzás törvénye ez:
"Látom, ha hiszem."

hiszed nem hiszed
az építőköve vagy
a nagy egésznek

Tagadsz vagy hiszel?
Ha hited tanulni kell,
épp hited vész el!

feltámadt lélek
kiben oly nagyon hinni
tudunk akarunk

gyertyafény süt át
a pohárba kitöltött
vérszínű boron

ahogy merészség
bátorsággá válik úgy
hit bizalommá

A hited reményt
adhat, a tapasztalat
bizonyosságot.

Ki hisz, hiszi, mi
hihetetlen s eléri,
mi lehetetlen.

Csak mustármagnyi
hitet adj nekem, Uram!
Boldogabb leszek.

Minden napomért
köszönettel tartozom
eszerint élek.

Soha ne feledd:
Isten csak egy imányi
távolságra van.

Legyen az ima
nem utolsó menedék,
de legelső szó.

Isten nem ígért
csak kék eget - de adott
fényt a sötétbe.

Ahol az Ész a
határait súrolja,
a Hit célba ér!

Mikor az ember
ereje fogytán, Isten
kezd munkálkodni.

Isten céllal ad
és javunkra mindent - még
a vélt rosszat is.

te megsegítesz
tudom s ha el is bukom
magadhoz emelsz

Gondod az ima
karjába űz - az ima
kiemel onnan.

Ábrándok örök
illúziójához még
egy elkövető.

Vért könnyezik a
test, keresztre feszített
a bűnbocsánat.

Amikor Isten
nehéz utakon vezet,
ad erős cipőt.

Ha nem hiszel a
Mennyországban, gyere el
A kis kertünkbe.