Haiku versek a hitről

A szív szavára
hallgatni a Jóisten
lélek-tanácsa.

Ördög műve a
káosz, de Isten keze
vezet... ha hiszel.

Tettel mondd, szóval
ne! Csak csendben tégy, hogy én
hinni tudjalak!

Lábaim néha
már nem visznek, de hitem
szárnyai épek.

Hálatelt szívvel
találkozni lehet az
Isteni hittel.

A hit tölti meg
tartalommal a lelkünk:
Kinek nincs - üres.

Isten előtt nem
a vallás és hit számít
- csak a tetteink.

Fordulj hittel a
a Jóistenhez. Hidd el
minden könnyebb lesz.

Tartani a hit,
lobogónak hitt, foszló,
tépett rongyait.

itt vagyok Uram!
Te szólítottál, vagy csak
sóvárog lelkem

Gonoszságot a
jósággal átölelni,
Isten kegyelme.

Még elhiszed, hogy
járni tudsz kis jótettek
göröngyös útján?

Rongyos lelkembe
csavart istenhitem, ne
lássa senki sem!

Ne higgy el mindent
a világnak. Emlékek
sem furulyáznak.

Ha jól figyelek
meghallom Isten szavát.
Megnyugodhatok.

A csend békéje
Istennel karöltve ér
szívem zugába.

Álmos remények
Hittel ébredve a szebb
Jövőre várnak.

Spirituális
életemben Isten áll
a dobogómon.

Szólítsd meg Istent
imával, hallgasd csenddel.
Belső erőd lesz.

A biztonságot
önmagamban keresem
Istenhez szólva.

Közel kerültem
hozzád Istenem, és te
megsegítettél.

Napsugár fénye
szívembe világítva
ellát reménnyel.

A kedvességtől
lelkünk felcsillan hiszen
Jóisten küldi.

Káprázatosan
csillan hófedte tájon
Isten mosolya.

Hogyan is lennél
magányos, hiszen hited
mindig átölel.

Ahogy megyünk ki
az életből, úgy növünk
bele Istenbe.

Csak Isten segít
szeretethiányomat
újratankolni.

Bizonytalanság
mindenhol, csak az Isten
nyújt menedéket.

Soha ne engedd,
hogy a remény eltűnjön
szíved mélyéről!

Mint kristálytiszta
vizű tóban, benned én
megmerítkezem.

Ki önmagában
nem hisz és nyafog, akkor
őbenne ki fog?

Kerüljön fohász
a szánkra és meglátjuk
minden rendbe jön.

Csodákra azok
lelnek, akik hisznek és
remélve bíznak.

Szép reménységgel
szólítom a Jóistent.
Megoldásra lel.

Bármerre járok
sorsom útvesztőjében,
Isten velem van.

Szívemmel érzem,
hogy a Jóisten velem
van és vigyáz rám.