Haiku versek a hitről

Amikor Isten
nehéz utakon vezet,
ad erős cipőt.

Ha nem hiszel a
Mennyországban, gyere el
A kis kertünkbe.

Szeress, bocsáss meg -
Istennek a többire
mindig gondja lesz.

morzsákból gyúrom
össze a megváltásom
könnyes kenyerét

Forrongó nyárban
hűs templom oltáránál
Borultam térdre.

Vidd Istenhez tört
lélekcserepeidet -
Ő összerakja.

mindenki olyan
istenben hisz amilyet
magának teremt

Búsképű lovag,
ne harcolj értem tovább,
hitem vesztettem.

ha a munkádat
csak Isten látja, akkor
is szem előtt vagy

Egybemosódik
e zavaros világban
a jó és a rossz.

pont olyan voltál
mint egy ígéret - amit
még elhihetek

Megkeresem mert
szeretem megtalálni
benned azt a jót.

sötétzöld zsalu
résein át pelyhedző
hit szállingózik

türelemre int
míg szebb világot épít
elmémben a hit

Missziójának
GYŐZelmébe vetett hit
elKÖDösíti.

Magányos imák
porlepte imakönyvben
egymáshoz szólnak.

nem hittél bennem
így a sikereimet
neked ajánlom

Százezer ima
is kevés mert hit nélkül
nem él a remény.

Mély fájdalomban
az összeroppant lélek
Istenhez kiált.

Imádkozva te
szólsz hozzá - meditálva
szavát hallgatod.

igék és idők
keveredve peregnek -
ölembe hullt múlt

Képes vagy rá, hidd!
Ez már félig elég lesz,
hogy majd véghez vidd.

Ha bizonyíték
Kell, hogy higgy, nem hinni fogsz,
Hanem ismerni.

világot rendez
hatalmakat mozgósít
az igazi hit

a tudás és a
hit között nyugtalanul
vibrál a kétely

reménygyöngyeid
lélekkagylóba zárva
kifényesülnek

mindenki hite
szerint választ magának
igaz értéket

Törékeny madár
szakadék felett dalol,
bízik szárnyában.

Játékaimmal
babrálok, és hiszem, hogy
gyermek a világ.

Ne keresd hited
tükröknek túloldalán,
itt vagy önmagad.

Törékeny hitem
egy tetovált joggingos
elvével koccant.

maroknyi hitem
virágmagjait kerted
földjébe szórom