Haiku versek a lélekről

vágyik egy kortynyi
l é l e k m e l e g í t ő r e
szomjazó lelkem

Test csak egy vászon
amelyre a lélek fest
mosollyal, könnyel.

időtlenséged
idővel kapizsgálod
végül megérted

Határaimon
imbolygó szellőrózsa
a lélek tánca.

lelkemet töltő
muzsika áradása
szívemben rezdül

Az ég felhőin
a Lélek rajzolódik:
majd elmosódik.

életiskola
egyetlen vizsgatárgya
lelkiismeret

Az ég felhőin
a Lélek rajzolódik:
majd szétmosódik.

Amikor félek
megsimogat a lélek:
érzem, hogy élek.

Csend és nyugalom!
E kettőnek oltárt is
Kell építeni!

Azt hittem élek,
és rájöttem álmodta
magát a lélek.

Lelkem templomát
Te építgetted bennem
Műved lettem így.

Simogatással
bőrömön keresztül érsz
el a lelkemig.

Lelkemből írnom
Talán három sor elég,
Most több a kevés.

Elfeledett kert,
megérintenek a csend
nyíló szirmai.

Megbecsülés kell
ahhoz, hogy lelkünk szárnyra
kapjon-szárnyaljon.

Tanuld meg mások
Lelkét olvasni, hisz a
Test csupán látszat!

tartozni csakis
össze és valahová
de másnak sosem

simogatás kis
tollpihével - nem érzi
megdermedt lelked

Lábadnak a Föld
a határ, lelked szállhat
határtalanul...

fakó bőr alól
átütő erek - fáradt
de szép a lélek

Mit utoljára
gondoltál, nem mondtad ki,
de lelkemig ért.

lélek-szirteken
álom és vágy nyugtalan -
pillanatra vár

öleld meg - másnak
megközelíthetetlen
- belső farkasod

Halandóságod
tudó, ébredj! Nemes vagy:
lélek lélekből.

Vihar tépázott
lelkemnek szárnyat varrtam.
Le ne zuhanjon.

lábnyomok súlya
lelkeket tapos sárba -
legyél önmagad

felszálló sóhaj -
belső templom freskóján
egy ecsetvonás

Szentelj időt rá
hogy azt tedd, ami szíved
fellelkesíti.

szomjtalanul - már
üres csésze lelked - te
öntheted tele

múlttal etetett
lét pörgeti félelem
mókuskerekét

Lelkem kis kertjét
ápolom. Szeretettel
is locsolgatom.

Arcomon könnycsepp
csordul végig. Bánatos
lelkem gyermeke.

Hiába vagy szép
Ha romlott lelked... elvész
Az a csöppnyi báj

hallani vélted
belső füleddel lelked
rezdülő dalát

Csak a szenvedés
És a megpróbáltatás
Edzi a lelket.