Haiku versek a lélekről

A Démonjaid
Egyetlenek, kik végig
Veled tartanak.

Lelkünk szavai
a csend békességében
felerősödnek.

Az űr egyre több,
s kevesebb a lélek. Ez
már az ítélet?

Fejedben zúg a
lehetetlen. S az Idő
megy, tehetetlen.

Szétfoszló árnyak
köntöse. Vers hiányos,
gyér öltözete.

víz fodrozódik
felhők lebegnek lomhán
gyógyul a lélek

Meghitt ölelés
finomsága a lélek
örvendezése.

Éveim szorgos
önrontásával fagyos
tél lett lelkemben.

Szép emlékeink
néha megsimogatják
fájó lelkünket.

Bú` magjából kelt
lélekvirágom szomját
betűkönny oltja.

télnek idején
láthatod majd a lelked-
minden sóhajban

mindig ott marad -
a lélekbe írt szavak
térhű hologram

Szürke köd borong
bennem: testem falevél,
lelkem őszi nap.

Nem ítélkeztél,
csak meghallgattál: lelkem
meggyógyítottad.

A gondolatok
lecsendesítése a
lélek mosolya.

Megállni csendben,
találkozni a lélek
hangjával, áldás.

légüres térben
bolyong a lelkem - távol
csillagösvényen

Vad folyóm mára
megszelídült a lélek
óceánjában.

Szentjánosbogár
a lelkem világító
lámpás az éjben.

Lelkemből élni
felszabadulás külső
ámokfutásból.

Kilátástalan
helyzetekből felállni,
lelkünk ereje.

Békét keresve
lelkem csendesen sóhajt-
megnyugvást óhajt.

szótlanságunkra
felkiáltójelet tett -
zajos magányunk

a lét felszínén
örök időtlenségben
szörfözik lelkünk

lelkem hajója
viszontagságokon át
edződik, kiköt

Lelkem pázsitját
térítettem ki eléd.
Te csúf műfüvet.

könnyebb lett szívem,
mióta nem cipelem
hiányaimat

Emlék fátyolán
könnycsepp érik lelkemben,
messzire mentél.

fehér orgona
a tenyerembe simul
anyám lelke az

maradt még remény
lelkem alján - kanálnyi
összekaparom

Mélységeidet
éld át, sekély vízből nem
tudsz meríteni.

tanulság-tétel -
csak szemed(k)be nézve tégy
tanúságtételt

Lélek-ablakunk
sikáljuk: remény van, csak
kilátástalan.

hangulattalan -
padon hűlt helyünk alatt
elszáradt virág

pohár és gyomor -
- míg az egyik kiürül
másik megtelik

Ma mit érleltél,
megtörhetetlen lélek?
Aludj el, kérlek.