Haiku versek a lélekről

Nem emlékszem a
bűneimre, de mégis
fizetek értük

vajon hány méter
cérnát használ egy nap a
lélekfércelő?

a szeretetből
tud sok erőt gyűjteni
a gyenge lélek

sűrű csend mélyén
meghallhatod hogyan szól
a lélekharang

Külső alapján
soha ne ítélj - a kincs
lélekben ragyog.

Pompás virág a
Lélek. Öntözve szép szó
Vizével, virul.

Meztelen voltál,
így hát rád terítettem
meleg lelkemet.

Érintés nélkül
halálra van ítélve
test, és lélek is.

A gonosznak fő
trófeája: ha másban
sem ragyog lélek.

Vajon hány imát
hallgatott már végig egy
összekulcsolt kéz?

Ész mellett a szív.
A lélek a tanú - csak
halkan jegyzetel.

Gyermekként erről
álmodtam, ketten együtt,
végig az úton.

hiába minden
ha a díszes ruhában
pőre a lélek

hiába gyengéd
az utolsó ölelés
törik a lélek

Egy szép érzésben,
mint a templom csendjében,
pihen a lélek.

tiszta lelkemet
arcom mosolya őrzi
s a múló idő

vajon hány méter
mélyre merül el bennem
egy lélekbúvár?

ölelésemben
ma megnyugszik háborgó
lelked folyója

hagyom, hogy érints
lelkem igazi hangszer
csak hangolnod kell

csak apró percek
de a léleknek elég
a boldogsághoz

Bezárult lélek
érzésekkel telik meg.
Kulcsát keresi...

Arcokon maszkok,
mind szürke, érzéketlen.
Elbújt a lélek.

Bolyongó lélek,
ne térj haza! - légy szabad
és hajléktalan.

ötvenkét kiló
mi bennem anyag - lelkem
más mértékkel mérd

Önérzet mindig
sekélyes lélekben csap
legmagasabbra.

Tükrében álmok,
...kettétörtek- mint vén fa
ólomsúly alatt.

Hűvös sugalom:
szellőszóval ébreszti
lelkem önmagát.

szerencsés ember
aki ha tükörbe néz
önmagába lát

szőre mentén a
lelket is időnként le
kell csutakolni

pisszenéstelen
térben lebegő lélek
társát keresi

talán a lelkem
is virágba borul és
elfelejtelek.

Éjszaka van, és
villámok simogatják
tengerlelkemet.

hülyét csinálni
magunkból odaát már
késő lesz - Írd fel!

emlékfoszlányok
tűnő útja- hol madár
sem jár - azúrkék

Nagyobb házakat
építünk, egyre kisebb
szívünk helyének.

lent a sírokban
senki nem alszik- fönt az
élők álmodnak