Haiku versek a lélekről

gondoktól mentes
üres csónakként lebeg
a lelkem s pihen

Egy halk gondolat
Átsuhan most lelkemen
Sebes folyóként.

legyen lelkünk is
egymásnak szép otthona
ne csak a házunk

a has nem korog
és a lélek nem tátong
ha jól táplálod

gyarló lelkemet
tenyerébe ültette
a Mindenható

"egy sosem volt szó"
ott csillog szemeidben,
s lelkemben érzem...

Hűvös estéken
kémlelem a dús eget
válaszra várva.

fehér rózsák közt
a kertész meghajol és
csendben megy tovább

Kitöltöd az űrt,
hol a kedvesség hiány -
lelket simogatsz!

szívem gondozza
lelkemet, virágoskert
amire vágyom

nehéz szavakból
kerített udvar szélén
gyöngyvirágszirom

lassan lélegző
csendszirmú virágot rejt
benned egy erdő

Cseppek tükrében
villódzó fényem képe
mélyen elveszett.

messze időben
és térben is, de lelkünk
ugyanaz maradt

Rajongásom se
vedd magadra, ez is csak
énrólam szólhat.

reggeli teám
illata átitatja
lelkem zugait

Szelíd lelkeknek
finomságát - igázzák
durva tettekkel.

Legnagyobb erőd
gyengeségedben rejlik -
ismered: használd!

mézvirág ontja
csodálatos illatát
lelkem beitta

mélyülő csendben
egyre hangosabbak a
lélekharangok

Tiszta lelkekből
áradó gondolatok
gyógyhatásúak.

Méltóságosan
szerény lélek hatalmas
- gőgös parányi.

Lelked hasonlít
egy hangszerhez, nem mindegy
hogyan hangolod.

Aki kiabál,
nem akarja hallani
legbelső hangját.

Istent keresni
még egy életen át sem
hiábavaló.

Nem emlékszem a
bűneimre, de mégis
fizetek értük

vajon hány méter
cérnát használ egy nap a
lélekfércelő?

a szeretetből
tud sok erőt gyűjteni
a gyenge lélek

sűrű csend mélyén
meghallhatod hogyan szól
a lélekharang

Külső alapján
soha ne ítélj - a kincs
lélekben ragyog.

Pompás virág a
Lélek. Öntözve szép szó
Vizével, virul.

Meztelen voltál,
így hát rád terítettem
meleg lelkemet.

Érintés nélkül
halálra van ítélve
test, és lélek is.

A gonosznak fő
trófeája: ha másban
sem ragyog lélek.

Vajon hány imát
hallgatott már végig egy
összekulcsolt kéz?

Ész mellett a szív.
A lélek a tanú - csak
halkan jegyzetel.