Haiku versek a lélekről

üres szobában
már csak az emlékedbe
ütközik lelkem

vállalni szíved
mint vízhordó a terhét
az egyetlen Út

tükrödből ordít
farkasod - szemében lásd
szelíd tekintet

mindenki őriz
egy picike lángot-fényt,
mit föntről hozott

mese - valóság
mindkettő kezedben van
te írod őket

azon a ponton
ahol összeér lelkünk
lepkék táncolnak

Lelkem kapuján,
ha jó szándékkal jöttél,
kopognod sem kell.

Éjjel, titokban
Találkoztak lelkeink
Amíg aludtunk.

ha meztelenre
vetkőzöd a lelkem, csak
akkor látsz engem

Lengőajtó csak
énünk, amin a lélek
ide-oda jár.

Nem tudom, ki vagy.
De a lelked hozzám ért,
és most már vágylak.

A lélek mocskát
nem mossa le a szappan.
Csak a bűnbánat.

lelked minden nap
kisminkelheted egy kis
jóindulattal

lélekpiruett
mit táncol - tükrödből néz
Ő - a Kereső

vállára hajolsz
homlokcsók pecsétje véd
hazaérkeztél

nem semmi ami
már nincs mégis hat - szívben
matematika

a másik sosem
volt-lesz tied - az érzés
igen - azt reptesd

A lélektársak
fényévnyi távolságot
is áthidalnak.

A Fal leomlott.
De vajon a lelkekben
mikor omlik le?

önszeretet - már
felnőtt tenyerem tartja
gyermek-kezemet

Mikor szemedben
megcsodáltam a lelked,
már szerettelek...

Önazonos vagy -
önmeghatározásod
rég határozott

lábnyomod vezet -
égi utad járod már
s lelked vigyáz rám...

átsuhan benned
a gondolat: vajon még
meddig láthatom?

fázós testekre
az Isten fércel este
lélek takarót

Tested az Isten
temploma. Lelked lakik
ott. Ne piszkold be.

meghitt fényeit
lelkemig simítja a
bársonybarna ősz

A lélek tudja
emelni a testet, mint
szél a homokot.

Égi fényt merek
magányos csónakomba
tiszta lelkedből.

a sebek ajtók,
hol kiszökhet a lélek
s csak az űr marad

tekinteteddel
kiröppensz és visszatérsz
lélek-fészkedbe

Ülök a földön,
Fejem térdemre hajtom...
hátamból fa nőtt.

Zajos világunk
nem hallja, némán kondul
a lélekharang.

"Esti csillagnál
fényesebb a lelke, ki
sötétben ragyog."

hajnal - derengő
szivet pillát-emelő
lélek - merengő

Jó kertész vagyok,
ha kivirágoztatom
a lelkeket is.