Ellentétekről szóló haiku versek

sikerül olykor
véleménykülönbségben
megállapodnunk

Légy megengedő
a spártai szigorban-
a balansz végett.

Az elfogultság
túlzásai kínosak-
mintsem kedvesek.

egyetértek én
akár a hazuggal is-
ha igazat szól

digitalizált
semmitmondás érvel a
mindentudásról

zuhanásaim
lettek végül legszentebb
magaslataim

jó pillanatban
érte a tél: arcára
fagyott a mosoly

szkepticizmusom
mindig két ellentétes
elv között feszül

tudomásul kell
venned hogy lesz aki nem
vesz tudomásul

Meglepő, de ha
nem azt mondod mit várnak,
nevetnek-sírnak.

Reális, ami
Létezik, ideális,
Amit szeretnénk.

határok nélkül
a határtalanság is
értelmét veszti

Fegyvergyártók a
békéért, gyógyszergyártók
az egészségért...

magad ura csak
úgy lehetsz ha birtokod
szolgája maradsz

Üvöltők között
A néma süketíti
Meg füleimet.

minden agresszív
lobogóra jut majd egy
dugovics titusz

Akiket a sors
Ellenségeknek rendelt,
Összeakadnak...

téglánként rakott
falat téglánként vissza
ritkán bontanak

Úgy viselkedj, hogy
ellenségeid rólad
példát vegyenek!

Fehér s Fekete
én(ed), ha nem küzd benn(ed)
Szabad vagy, győztél!

pusztító szélben
a legnagyobb akarat
is földig hajol

Jólétben sírunk.
Szegénységben nevetünk.
Ezek mi vagyunk.

sokan szeretnék
azt akit sokkal többen
kikosaraznak

ki a mélységet
ismeri, alázattal
halad fölfelé

mikor a gonoszt
magadban elkábítod,
fölébred a jó

Egyensúly titka:
a belégzés-kilégzés,
húzd-meg ereszd-meg.

Nos, a természet
Életteret, az ember
Jogot hoz létre

ki földig hajol
csak az tudja milyen a
lent s aztán a fent

Ne állítsd magad
szembe senkivel, inkább
lépj oda mellé.

egyszavas válasz
csendes kis szemrehányas
ordít a közöny

Nem szeretsz, míg csak
kudarcaidat látod
sikereimben.

Ajándék neked, s
neki. Ám neked fáj, s ő
örömét leli.

otrombaságod
eleganciáddal sem
elviselhetőbb

Világomban az
ellentétek játéka
teremt egyensúlyt.

Agyam megérti
a lélek-logikát, csak
szívem nem érzi.

Tivornya közben
elment a józan eszem.
Én még maradtam.