Haiku versek a napfelkeltéről

napsugár fénye
hajnal` órák indáin
felkapaszkodott

ében éjjelek
harmatgyöngyös pártáját
leveszi a nap

párás ablakról
törölte üzenetem
a felkelő nap

csendes hajnalon
az első napsugárral
körberajzollak

figyeld ablakod
beköszönő nap leszek
körülölellek

hajnal sugarán
nyár herceg csillogtatja
arany karátját

Csodára nyíló
ablakszemek bámulják
a kelő napot.

Bágyadt hajnalon
Roskatag házfalakra
Fényt ásít a nap.

Nyújtózott az ég,
szakadásán nevetve
gurult ki a Nap.

Vörösre festi
a földet az ég. Csoda
pillanat, míg tart.

lánghajú hajnal
ittasult ragyogása
igézi napom

Halovány fényben
Nyárlevelek ezüstjén
Hintázik a szél.

Hangol a hajnal,
lángot bont a kertkapu
selyemköntöse.

elsuhan az éj
büszke nyárfa tetején
kékül már az ég

A hajnal vállán
ül még az álmos Nap, tán
kakasszóra vár...

Csillagtalan ég -
vérszínűre csókolja
a hajnali szél.

Lassan pitymallik.
Vörös ujjával festi
ég alját a szél.

Ezüstpalettán
kevert narancsfényeket
szór az óceán...

Páfránylevélről
ébredő nap felissza
a hajnal könnyét.

horizont bölcsőn
ébred izzó napkorong
hajnalt ásított

hajnali felhők
tüzes arcának pírján
napkelte csókja

arany őzgidám
erdő fái között lép
nem takarja lomb

Csók hevétől ég
a hajnal tüzes ajka.
Rúzsa izzó sáv.

ébred a hajnal
a napsugár feltöri
sötétség kérgét

Ház sarkán bujkál
a nap, hajnali pírral
fest házfalakat.

téli reggelen
még a felkelő nap is
lázasan ragyog

Hajnalnak csókja
piroslik az égbolton:
reggel bizsereg.

Futnak az árnyak
a hajnal bíbor színű
mosolya elől.

Napsugár fürdik
azúrkék vizű tóban
nyári reggelen.

ködnek ütközött
a hajnali napsugár
elveszett fénye

Hajnali rigó
perel a vörös fénnyel.
Új reggel virrad.

csend könnye csillan
a felkelő napfényben
dércsípte sóhaj

Sziklákkal játszó
hullámok feleselnek
a kelő nappal.

az ébredő nap
első éles sugara
ködbe fúródott

Bolyhos hangokkal
súrolja a Nap a még
szunnyadó Holdat.

hajnali napfény
a dértakaró alatt
lustán nyújtózik