Haiku versek az aggódásról

hullámzó vízen
aggodalmam kikötve -
ringat a hajó

Gasztronómia
megreformált konyhája
kissé bogaras

Vörös ajkáról
mézként csöppenti közénk
mérgező szavát.

új napra virradt
bennem az aggodalom -
kitakarítok

Anyák könnyeznek.
Életre nevelték mind
a fiaikat.

Aggodalmaink,
mint köd-kaparászta ág:
szunnyad az éjben.

Jóleső csendben
nyílik a szív kapuja.
A kételyé is.

Nemtelen nemek
nemigen oldják meg a
népesség hiányt.

A problémákkal
átitatott terheket
a gond viseli.

Hagyd abba, kérlek
a szeretést, aggódást,
magadra vigyázz...

Tavaszt virágzó
szívünk mára izgága
aggodalom lett.

Az aggodalom
erőtlen szárnyalásod
vámszedője csak

aggodalomban
- már megvénült a jelen
meghalt a jövő

Miért aggódjunk
amiatt, ami úgysem
lesz? Idegölő.

Régen fény volt itt,
tudás, emberi... mára
emberrel teli!

csésze és tányér
vízben oldódó port nyel
instant az élet

Ne hagyj rést köztünk
- egy óvatlan pillanat -
s hó eshet oda.

Szívedbe kúszik
szorít, követ, meggyötör
a gyanú árnya.

Nem lehetsz boldog
míg a múlt vagy a jövő
félelme szorít.

Fák alatt pihent
a nyugalom, aludt épp,
de felkeltettem.

Ma én vagyok az
aki tegnap félt attól
mit hoz a jövő...

Hallgat a miért
és sorakoznak néma
kérdőmondatok.

Bajjal és búval
bélelt hátizsákomat
félvállra veszem

teremtményed a
rettenetes jövő az
égre vetíted