Haiku versek a gondolatokról

Csendben térdeplő
gondolat most nyújtózik:
életre hívom.

megrepedt sziklán
kőkeményen koppan egy
fájó gondolat

Megszentelt csendben
száguldó gondolatok
szelíddé válnak.

Fák alatt pihent
a nyugalom, aludt épp,
de felkeltettem.

Gondolat fénye
hullócsillagként hunyt ki
mély sötétségben.

fényesre gondolt
szavakban szól a világ -
minden megy tovább

Papírt keres a
megfogalmazhatatlan
megírni magát

hófehér vásznat
feszített a gondolat
festeni akar

Éj van, zajtalan...
Izzó lávafolyam már
minden gondolat.

Botjával biceg
zarándok gondolatom.
Ma még szíven üt.

kalitkába zárt
gondolat vár míg szárnyat
nyit a képzelet

Halott a szó, mit
csak gondolunk, ám sosem
hagy el bennünket.

a csend hálóján
fennakadt gondolatok
zajba fulladnak

szavakba öntött
gondolat mint agyag te
gyúrd a szobroddá

Elméd pengéje
kusza bozótban vágott
gondolatösvényt

Szél fújta pitypang,
vele száll gondolatom,
kívánságom nincs.

kósza gondolat
Napnak hevétől sült meg -
saját levében

Gondolataim
éjszaka angyalszárnyat
bontva röppennek.

Csendbe csomagolt
gondolatok lakják szív
titokszobáját.

elmém tavába
kavicsokat hajít ma
mások éneke

nyújtózik egyet
a szégyenlős gondolat
estére szó lesz

madár suhan el
fölöttem vagy valami
kósza gondolat

Gondolataid
teremtik meg világod
minden nap újra.

hogy nem fáradsz el
mindig a fejemben jársz
vándorbotoddal

gondolataim
párkányán könyökölnek
a feladatok