Haiku versek a gondolatokról

a néma csendben
gondolatok dobolnak
isteni szikra

Széles járdákra
nap - fényt terít, alatta
a por szundikál.

Mester szavai
ha csak zengő visszhangok
falra hányt borsók.

A szép gondolat
csendben fogan és lélek
dallama ébreszt.

minden gondolat
az idő bölcsőjében
alszik és ébred

Bemagoltalak
nem hajtottál ki bennem
meddő gondolat

szépet írjatok
hogy örüljön a foltnak
a tiszta papír

még tétlenkedik
a szív polcán megfakult
poros gondolat

egy rossz gondolat
katapultálni készül
fejfájás gyötör

a rügy a bimbó,
ahogyan a gondolat
időben fakad

minden gondolat
egy-egy "bujkáló világ"
benned és bennem

Fehér fal a csend
- réseiben gondolat
gyík hátán szalad.

gondolataim
láncát felfűzöm apró
haiku gyönggyel

Maradj csak néma,
ha a csend értékesebb,
mint a gondolat.

tizenhét szirom
gondolat szómagot rejt
haiku virág

egy gondolatom
ladikja léket kapott
most partot keres

súlyos gondolat
fogalmazáshoz keres
pihent elméket

ócska gondolat
múlt árnyaiban keres
holnapi békét

Minden gondolat:
egy lépcső, egy magaslat,
s Te: a mozdulat.

omlanak falak
meredek hegyoldalak
tudatod alatt

a gondolatod
örökre tiéd marad
kimondatlanul

minden gondolat
mint selyemszál körbeleng
pillangó röptén

Lelkem csendjében
megfogant egy gondolat
érzéseket szült

Gonosz gondolat
gerincemen görbülő
grimaszát érzem...

ég és föld között
gondolattal mérem meg
a távolságot

egy gondolat vagy
pedig itt állunk közel
egymásnak háttal

tűnődő holdról
elvágyik a gondolat
nyugtalan földre

Szárnyaszegetten
zuhannak a semmibe
gondolataim.

Bagolyszárnyakon
surrogó gondolatok
ébresztik lelkem.

Néma áldozat
piszkozatba vésett szó
gondolat marad.

A gondolat mag
lelkünk kertjében. Nőhet
ott virág vagy gyom.

Csendben térdeplő
gondolat most nyújtózik:
életre hívom.

megrepedt sziklán
kőkeményen koppan egy
fájó gondolat

Megszentelt csendben
száguldó gondolatok
szelíddé válnak.

Fák alatt pihent
a nyugalom, aludt épp,
de felkeltettem.

Gondolat fénye
hullócsillagként hunyt ki
mély sötétségben.