Haiku versek a lelki fájdalomról

kegyelem voltál
az életem legfájóbb
történetében

Hogy átlátsz rajtam,
ne jelentse azt is, hogy
keresztül nézel...

Átvert lelkemet,
Kijátszottad már látom,
Légy kérlek büszke.

Fájdalom újra,
belemar a lelkembe,
bárcsak engedne.

ünnepnap nélkül
maradt hétköznapokkal
telik el időnk

záporoznak rám
bántó kérdéseid, míg
kinn még süt a nap

megbántottalak -
elmém volt a bűnös, a
szív mindig szeret

megbántottalak
belém hasít az érzés
szorítja szívem

megbántottalak,
de a mérget én magam
előbb ittam meg

Vajon hány pofon
kell még ahhoz, hogy végül
ne fájjon semmi?

Gondolataim
elnehezednek lelked
súlytalanságán.

Eleinte még
ágyat vetett nekem, majd
később véget is.

küszöbön ülve
bent és kint határában-
üresség és fény

beszélgetésünk
árnyéka fáradt mosolyt
vetít arcomra

Már nem láthatlak??
Szemedbe sütne a nap??
Kis felhő leszek.

Szárnyalásnak az
egyetlen torlasza: a
berögzült tudat.

rózsát nem kaptam -
de töviseid nyomát
máig hordozom

Illatod emlék,
szemed misztikum, helyed
örök szívemben.

vonzó fájdalom,
hogy érinthetetlen vagy.
Csak csönded vagyok.

Sötétben élek,
most, hogy nem vagy. Rájöttem,
Te voltál a fény.

Megbocsájtani
Könnyű, de felejteni,
Nyom nélkül, nem megy.

Bántottál engem,
de én csak megérteni
próbállak téged.

A csend a lélek
leghangosabb sírása
ha elfogy a szó.

Sok sérülése
van az embereknek, mit
vágyak okoztak...

Néma kiáltás,
a nyomasztó üresség
csendül meg bennem.

tetőtől talpig
angyali érintések
dédelgessenek

Csak az érti meg,
Kinek lelke s szíve van,
Milyen is, ha fáj.

Ahogyan a dér
harmattá szelídül, úgy
csendesül a fáj.

Ha tudtam volna,
mekkora fájdalommal
jársz, meg sem látlak.

Vajon mit bír ki,
ugyan hol szakad... lehet,
nem is volt igaz...

Hosszúra nyúló
Érzelmek óceánja
Feketén dobban.

Még mindig képes
vagy szilánkosra törni.
Szóval szeretlek...

Szól a dal bennem,
De gitárom húrtalan,
Belül fáj dalom...

mind, ki ember, az
kapott és adott rózsát
és egy kis tüskét ...

magamra húzom
kabátod, hogy megszűnjön
fájó hiányod

kővé dermedten
tűrhetetlenül fáj a
tehetetlenség