Haiku versek a lelki fájdalomról

Amit nem mond ki
a száj az a szívemnek
kínzón, gyötrőn fáj.

bántottak? változz
légüres térré, azt nem
lehet megütni

Félretettem már
sértettségemet, belül
fáj titokban még...

annyira fáj, hogy
a te arcodon is az
én könnyem folyik

Bántó szavaid
hallom hallgatagságod
fájó csöndjében.

Fekete fátylát
borítja a fájdalom -
szétszakítanám.

könnyes arcomon
voltál már elfolyt festék
- és boldog mosoly

Egy kemény vita,
üveglelkű embernek
szilánkos törés.

Sebzett lelkem, egy
Angyali kéz kirántja
Égő katlanból!

halványul - akár
egy napszítta fényképen
az él - fájdalmam

Szívednek apró
szilánkja szétszabdalja
szelíd álmodat.

mindig a szívünk
sarkában gyülekeznek
el nem sírt könnyek

minden zuhanás
végén oltárod előtt
találtam magam

Megterhelő, ha
a mókuskerékben az
bánt, akit szeretsz.

szememben könnycsepp
elrejtőztél csillogó
gömbpalotámban

Alárendeltem
beszédes kínjaimnak
magam. Beszéltek.

Mint Jónást a cet
úgy kebelezett be egy
fájdalmas érzés.

bennrekedt szavak
néma könny rozsdálta szeg
szívben fáj dalom

Mosolyok mögött,
hideg falak mélyén ott
rejtőzik a Szív.

keserű érzés
sír föl mélyről s áttöri
a retinámat

Lelkembe martál.
A keserű ébredés
elmosta álmom.

Tőröm megsebez
De mosolyom lelkedbe
Ejt örök sebet

nem is a szíve
nem a keze- lába fáj(t)
hanem az élet

Sárgára halkult
A fakuló fájdalom
Látom a végét

szép szavakba írt
fájdalom, mely elvontan
szabad csak fájjon

mikor fáj a szó
lelkünkre nehezednek
ónos könnycseppek

Csak a fájdalom
volt igazi, könnycsepp sok
hazugság között.

kegyelem voltál
az életem legfájóbb
történetében

Hogy átlátsz rajtam,
ne jelentse azt is, hogy
keresztül nézel...

Átvert lelkemet,
Kijátszottad már látom,
Légy kérlek büszke.

Fájdalom újra,
belemar a lelkembe,
bárcsak engedne.

ünnepnap nélkül
maradt hétköznapokkal
telik el időnk

záporoznak rám
bántó kérdéseid, míg
kinn még süt a nap

megbántottalak -
elmém volt a bűnös, a
szív mindig szeret

megbántottalak
belém hasít az érzés
szorítja szívem

megbántottalak,
de a mérget én magam
előbb ittam meg