Haiku versek a lelki fájdalomról

lemerülőben
életérzésem, lelkem
töltőre teszem

Nagy költők csodás
verseiben a kín is
igazgyönggyé lesz.

fájdalom marja
az általad megviselt
szívem. nem érted

Világ rendjében
Csak egy tévút fájdalom
Lehet, - az ember

Fáról a levél,
lelkemről a fájdalom
lassan elmúlik...

hogy magad maradj
jól megdolgoztál érte
csak fájdalmat adsz

lelkem pillangó
az élet viharában
elázott szárnya

Ha betekintesz
lelked törött ablakán,
önmagad látod.

sebajrózsaszín
világban sötét szemmel
szúrnak át a fák

Nem más, mint kontár
a sors. Lelkünk húrjait
jól elhangolta.

ha gyengén fejlett
lelked immunrendszere
a fájdalom nyer

feszült emlékek
fájdalma az égboltról
sóhajt inhalál

a szív zakatol
fájó emlékvonaton
múltját gyógyítja

jégpatkó koppan
lelkem fagyos-kék taván
lékvágók járnak

Elfáradt lélek
arccal csobban, elsüllyed
könnyek tavában.

Amikor lelkem
üres volt, megéreztem
a világ terhét.

a bántásba az
ember halkan hal bele
összetöretik

szívbemarkoló
lelki emlékben a múlt
esőkönnybe hull

Ha nagy fájdalom
éri, még a kőszív is
meg tud repedni.

gyöngy gördül pillád
mögül... lelked megreped
vére földre hull

Lelkem házába
sáros cipővel léptél
többé ezt ne tedd

tündérnyi szabó
tudja összefércelni
meghasadt szíved

mikor szíved fáj
szemed bezárja könnyét
ajkad a panaszt

Kemény szívet nem
karcolja puha lelkem.
inkább én kopok.

rámkérgesedett
út porát belső fényem
nehezen mossa

Mint béklyót a rab,
cipelni fájdalmakat -
vigasztalanság.

léleksebekre
gyógyír a megbocsátás
s a múló idő

Kemény szívedet
nem karcolja meg puha
lelkem... én kopok.

lelkem sebeit
erős cérnával varrtam -
nem feslik tovább

Mint villámok az
eget - úgy hasítják szét
lelkem szavaid...

titkod hoztad nyílt
sebed üszkös kérgére
balzsamot tegyek

Kottámba zárom
dallamát szívsebemnek
belül dúdolom.

Lelkem terhét már
letenném, de tű hegyén
táncolok én is.

Deszka a lelkem,
szálkáiba ver szöget,
minden kalapács.

egy nevetésnyi
szabadságot adj nekem
őrlő fájdalmam