Haiku versek a lelki fájdalomról

Alárendeltem
beszédes kínjaimnak
magam. Beszéltek.

Mint Jónást a cet
úgy kebelezett be egy
fájdalmas érzés.

bennrekedt szavak
néma könny rozsdálta szeg
szívben fáj dalom

Mosolyok mögött,
hideg falak mélyén ott
rejtőzik a Szív.

keserű érzés
sír föl mélyről s áttöri
a retinámat

Lelkembe martál.
A keserű ébredés
elmosta álmom.

Tőröm megsebez
De mosolyom lelkedbe
Ejt örök sebet

nem is a szíve
nem a keze- lába fáj(t)
hanem az élet

Sárgára halkult
A fakuló fájdalom
Látom a végét

szép szavakba írt
fájdalom, mely elvontan
szabad csak fájjon

mikor fáj a szó
lelkünkre nehezednek
ónos könnycseppek

Csak a fájdalom
volt igazi, könnycsepp sok
hazugság között.

kegyelem voltál
az életem legfájóbb
történetében

Hogy átlátsz rajtam,
ne jelentse azt is, hogy
keresztül nézel...

Átvert lelkemet,
Kijátszottad már látom,
Légy kérlek büszke.

Fájdalom újra,
belemar a lelkembe,
bárcsak engedne.

ünnepnap nélkül
maradt hétköznapokkal
telik el időnk

záporoznak rám
bántó kérdéseid, míg
kinn még süt a nap

megbántottalak -
elmém volt a bűnös, a
szív mindig szeret

megbántottalak
belém hasít az érzés
szorítja szívem

megbántottalak,
de a mérget én magam
előbb ittam meg

Vajon hány pofon
kell még ahhoz, hogy végül
ne fájjon semmi?

Gondolataim
elnehezednek lelked
súlytalanságán.

Eleinte még
ágyat vetett nekem, majd
később véget is.

küszöbön ülve
bent és kint határában-
üresség és fény

beszélgetésünk
árnyéka fáradt mosolyt
vetít arcomra

Már nem láthatlak??
Szemedbe sütne a nap??
Kis felhő leszek.

rózsát nem kaptam -
de töviseid nyomát
máig hordozom

Illatod emlék,
szemed misztikum, helyed
örök szívemben.

vonzó fájdalom,
hogy érinthetetlen vagy.
Csak csönded vagyok.

Sötétben élek,
most, hogy nem vagy. Rájöttem,
Te voltál a fény.

Megbocsájtani
Könnyű, de felejteni,
Nyom nélkül, nem megy.

Bántottál engem,
de én csak megérteni
próbállak téged.

A csend a lélek
leghangosabb sírása
ha elfogy a szó.

Sok sérülése
van az embereknek, mit
vágyak okoztak...

Néma kiáltás,
a nyomasztó üresség
csendül meg bennem.