Haiku versek a lelki fájdalomról

vonzó fájdalom,
hogy érinthetetlen vagy.
Csak csönded vagyok.

Sötétben élek,
most, hogy nem vagy. Rájöttem,
Te voltál a fény.

Megbocsájtani
Könnyű, de felejteni,
Nyom nélkül, nem megy.

Bántottál engem,
de én csak megérteni
próbállak téged.

A csend a lélek
leghangosabb sírása
ha elfogy a szó.

Sok sérülése
van az embereknek, mit
vágyak okoztak...

Néma kiáltás,
a nyomasztó üresség
csendül meg bennem.

tetőtől talpig
angyali érintések
dédelgessenek

Csak az érti meg,
Kinek lelke s szíve van,
Milyen is, ha fáj.

Ahogyan a dér
harmattá szelídül, úgy
csendesül a fáj.

Ha tudtam volna,
mekkora fájdalommal
jársz, meg sem látlak.

Rájövünk, mi az
a tragédia, s már nem
táncoljuk körbe.

Vajon mit bír ki,
ugyan hol szakad... lehet,
nem is volt igaz...

Hosszúra nyúló
Érzelmek óceánja
Feketén dobban.

Még mindig képes
vagy szilánkosra törni.
Szóval szeretlek...

Szól a dal bennem,
De gitárom húrtalan,
Belül fáj dalom...

mind, ki ember, az
kapott és adott rózsát
és egy kis tüskét ...

magamra húzom
kabátod, hogy megszűnjön
fájó hiányod

Kinyitottam a
sebekkel teli dobozt;
lassan elvérzek.

kővé dermedten
tűrhetetlenül fáj a
tehetetlenség

A lelki sebet
idővel bevonja a
bizalmatlanság.

ki földig hajol
csak az tudja milyen a
lent s aztán a fent

mikor bántottak
a lelkem odavonszolt,
hol sütött a nap

lelkünk sebei
egybeforrtak, őrizlek
míg elporladok

sóhajként szöknék
ki ajkadról s meghalnék
a tenyeredben

Sétára vágytam
találkoztam egy szelíd
békés mosollyal.

göröngyös úton
lelkem búsan vánszorog
néma és árva

bánattarisznyám
vonszolom magam után
könnybe áztatva

szívszakadásra
szeretetszálakkal varr
gyöngyöt az élet

Ha valami fáj
örvendjél, fokmérője
annak hogy még élsz

kezemben a csend
most roppant össze, testem
szilánkos sóhaj

válasz nélküli
csendben hallottam mennyi
fájdalmat adtam

végtelen árnyak
számtalan kis bűnömet
kezdték takarni

Bántanál tudom,
de csupán két orcám volt
- odatartható...

Beburkolózva
fájdalmam lepleibe
- vetkőzni vágyom.

Fájdalmaimmal
nehezülök a földre,
nyomom mégse mély.