Haiku versek a pillanatokról

aranyló mezőt
egy pillangó érinti
szél ecsetvonás

májusi eső
csendes tócsa tükrében
felhő vándorol

harmatcsepp remeg
nárciszszirmok peremén,
idő megpihen

nyitott ablaknál
meglebegteti inged
egy belső sóhaj

Mai haikum
kicsi csésze fülére
tapadt teafű.

fagyott tó tükrén,
madár suhan csendben át
finom nesz lebeg

teagőz száll, most
mozdulatlan az idő,
színt vált a csendem

tavirózsacsend
víz gyűrűjét holdsugár
ringatja tovább

nem kérdez semmit
mégis tudod hogy látott
szeme sarkából

ázott fű fölött
felvillan egy szivárvány,
senki sem nézi

lámpafény alatt
árnyéka elfáradt egy
hazatérőnek

madárijesztő
pipacsnak árnyékot nyújt
koldusruhában

zebra csíkjain
elnyúlik a délután,
nem siet senki

ne találj meg most
jó itt lenni elveszve
gondolatok közt

Csak a pillanat
van, mindig egy másik, de
mégis ugyanaz.

... Vízpermet alatt
egy fölsejlő szivárvány;
... tovatűnő báj.

Szél napfény-fátyla
ellebeg a tó felett;
(cs)illanó idő.

csipkés pókháló
kis esőcseppet ringat
öreg diófán

egy pillanatra
megállt velünk az idő -
aztán tovább telt

mi a pillanat (?)
fák lombján átszűrődő
remegő fényfolt

Két gyermek, felnőtt
haraggal, harcot vívnak,
a pillanattal.

aranyhalamat
csacska macska kifogta
nincs több kívánság

Futó homokszem
egymásba folyt pillanat
bennem a jelen

pillanat íze
elsimul a szélben én
elmosolyodom

Jótanács (kaptam):
"A pillanatokat gyűjtsd,
ne a tárgyakat!"

A perc, mint hullám,
elsodor. Kietlen part,
szeles és komor.

az öröklétnek
faragták a követ nem
a pillanatnak

szökik az idő
ne várd a pillanatot
épp most múlik el

Minden pillanat
hibátlan, hogy életed
vásznát újra fesd...

mosoly mocorog
álomporos ajkaid
lágy csónakjában

leírhatatlan
pillanatképlet - követ
tart a levegő

időteremtés -
egy lélekzetvételnyi
megélt pillanat

bár holnapunk még
elvehető az emlék
elvehetetlen

Itt vagy most érzem...
pillangó szárnya lebben
az őszi szélben.

Merengve nézem,
hogy cakkos felhők másznak
fenn a kék égen.

A csoda csak egy
átélt pillanat, amit
hagyni kell múlni.