Haiku versek a sorsról

Rosszindulatnak
csúfos véget vet a Sors,
jobb, ha megjavulsz...

szóltak a mennyből
hívták az angyalt - jöjjön -
rám kíváncsiak

erőt adsz mert vagy
bár nem ember - ló - másnak
nem magyarázom

csak a megélt múlt
tisztessége építhet
élhető jövőt

egyre növekszem
kettőre öregszem majd
aztán elmúlok

rögös utakon
jutok célomhoz ahol
rám vár a kereszt

sok oly szokás van
miben a kor hoz jócskán
teljes változást

Keresve sem lelsz
rá fonaladra - sors fon
keresetlenül

nagy teher nyomja
vállam - mások fájdalmát
is én cipelem

Nem vagyok fontos,
csak nagyon szerencsés, mert
sokan szeretnek.

Nem rút a halál
Nevetve incselkedik
De te légy erős

Nem adhatod föl
Bár vonzó a szakadék
Van még ki szeret

Palástolhatod
Hívhatod bármi másnak
De ez rettegés

Életkeringőnk
fordulópontjain járd
- mindhaláig tánc

Őseim bűnét
Hordozom, nehéz teher,
Nincs megbocsájtás.

együtt a kínban
de velem jössz ne félj - én
vagyok a remény

böjt negyven napig
most úgyis a tűrésnek
idejét éljük

lát hall és érez
vállalva sorsát vérez
mert ütlegelik

csónakom vízbe
dőlt fatörzs gyökér tartja
nem halad lebeg

tán balkezes volt
ki sorsom írta, hogy így
elmaszatolta

legveszélyesebb
ellenségem mindig is
a magányom lesz

Minden bennem van,
ami a nagysághoz kell,
mégse érem el.

Cseresznye szirmát
sem kötheted az ághoz,
sorsunk repülés.

Körülvesz isten.
Egyre csak közelg és lám
bennünk az isten.

Isten velünk jön.
Előttünk és mögöttünk.
Vezet s követ. Nos?

bár belesajdul
a szív - de megtisztulva
szárnyal a lélek

kinyílva hullik
Algernon virágszirma
- felejthetetlen

Hadilábon állsz.
Gondoltad volna, egyszer
katona leszel?

zokogják fájó
dallamát a mának a
négyszer négy húron

megy a kijelölt
úton tovább nem tehet
mást - elhivatott

összeadatott
test-lélek sorsa fordul
szétválasztatik

meglátni magunk
korlátait nem könnyű
elismerni sem

A vér kicseppen.
A világot öntözi.
S világ virágzik.

Szabad lennék de
szoros fakkokba raknak,
s fájnak a cimkék.

de jó ha újra
megtehetem amiért
élnem érdemes

Felszáll és repül.
Azután leszáll. Igen.
Végül lezuhan?