Haiku versek a sorsról

Szakadt gyöngysorom,
gonddal fűzött emlékről
vallja meg sorsát.

tűz szülj főnixként
újra - bár halandóként
csak elhamvadok

elveszett szépség
halovány reménység - hol
jársz ifjúságom

csillagom a ló
homlokán - éjjel-nappal
utam mutatja

homoktorta a
lovarda - közepén én -
körben ló a dísz

a fenyő mit én
ültettem - kertemben nő
tovább az égig

mint kés okozta
vérzés - a nem kellesz már
senkinek érzés

tekintetük most
nem a végtelenbe néz -
csak a szívemig

a test a lélek
nagydobja - ver az Isten -
s ördög ül rajta

életem öreg
szekere előtt a ló
egyre fáradtabb

kor hely és idő
tereli egy karámba
józant s a korhelyt

Árvízként együtt,
áttörjük a sors által
emelt gátakat.

Tanulság-hegyek
alkohol-lavinái
temetik lelkem!

Nem igazság, hogy
A ráncok épp a mosoly
Eredményei.

Az életünkben
elkövetett hibáink
összessége, sors.

Az áldás sosem
Jön párosával, a baj
Sosem egyedül.

bukássorozat
az élet - azt tanuljuk
hogy viseljük el

pompás rózsákra
pislog száraz fű közül
szomjas vadvirág

Lásd meg a kígyót
a bokorban, hogy elhidd
tényleg ott is van.

nem a hideg rossz
csak a meleg hiánya
kibírhatatlan

keményfa sorsom
csiszolom és faragom
szálkája fájó

Kinek csak szeplő,
kinek bibircsók, kinek
még az sem jutott.

Heves esőkben
igen-igen nehéz a
rózsák élete.

végzetem lettél
egy könnyű nyári napon
eső függönyben

ma csomó helyett
sorsod fonalára egy
masnit kötöttem

testem elássák
s repül tovább a lelkem -
ha megérdemlem

Mesélj nekem még,
s elképzelem, velünk majd
megtörténhet-e...

Nem tudlak téged
nem szeretni és ebbe
majd belehalok.

Forgatókönyvet
te írod, de a sorsod
a rendezője.

önbecsülésem
por és szemét - májusi
eső mossa szét

A tapasztalat
az, ahogy tetteidre
reagál a sors.

A feléd vetett
Pillanatban megbújik
A lehetőség.

egy férfinek a
Kedves sarkán fordul meg
világa sora

folyton az égre
nézve lesem ki elment
de visszatérne

megyünk kettesben
ballagva én meg én nem
szólva hallgatva

homokban hagyom
mezítlábnyomom - sorsát
a vízre bízom