Haiku versek a szerelem iránti vágyról

A sarkon éppen
utasításokat oszt
az este: Szeress!

Annyira vágyom,
hogy rám találj, hogy közben
magam vesztem el.

korog a szívem,
miféle érzelem ez?
szerelem éhség

feléd gurulva
utolsó emlékem hogy
nem fog már fékem

Társ. Test és lélek.
Adj esélyt magatoknak.
Egy új mesének.

Azt mondod szeretsz
Nem tudsz nélkülem élni
A különbség nagy.

Sors hidat fonok,
hogy egy szép napon talán
összefonódjunk.

a bogár amit
fülembe raktál már a
szívem felé jár

Jöjj el holnap is.
Mert lehet, hogy nélküled
már sosem jön el.

Bőrödbe bújok,
míg ajtódat nyitom, hogy
elérjem szíved.

Szemed kékje, mint
kitisztult ég ragyogó
egyszerűsége.

Szerelem nélkül
nincsen Tavasz, s a Tél is
sokkal hidegebb.

Amikor a nagy
nagy távolság közelebb
visz téged hozzá.

tavaszi zsongás
Szerelemért kiált egy
magányos utcán

miért kellene
tőlem elbúcsúznod ha
folyton hiányzom

Elmentem hozzád,
nem értem oda, semmi
nem hoz már vissza.

dalok tavába
elmerülő szerelem
- túlcsorduló vágy

sokan szeretnék
azt akit sokkal többen
kikosaraznak

ne szólj egy szót sem
mikor magadhoz emelsz
úgyis megérzem

Ki Ő, s hol lakik?
Keres-e úgy, mint ahogy
én kutatom őt?

Télből tavasz lett,
mikor hozzád indultam,
és te vártál rám.

Éjcsillagoktól
gyűjtöm ragyogásaim
- neked készülök.

Elfogadni és
mellette maradni. Ez
igaz szeretet.

A félelmemet
felülírja bizalmam.
Kiérdemelted.

megszerettelek
álmomban mindig körém
fonom a kezed

lopva szeretők
egymásba kapaszkodnak
a táncparketten

szemed tükrében
szívesen vetkőzöm le
gátlásaimat

Rémálom üldöz
Merre menekülhetek?
Karjaidba tán.

nem mutatkozol
de mindig fölismerlek
lábnyomaidról

Szívem szövete
közé kúszó szerelem
Örök reményem

egyszerűségben
bonyolultság nélkül is
érezhettelek

Nem baj, ha késel,
csak ölelj át szorosan,
ha megérkezel!

Még lehullott ág
reccsenésében is a
Te neved hallom.

te a tű én a
cérna - elveszhetnénk egy
szénakazalban

együtt öregszünk
a szerelemmel csak a
vágy marad örök

Mint két zárt ajtó
Vagyunk, egymással szemben
Nagy szerelemben