Haiku versek a szerelem iránti vágyról

Véletlen várok
Rád már örökkön óta
Lelkem kertjében.

Kettesben könnyebb
egy szerelmi bánatba
belefulladni.

fohászom mögé
rejtem a vágyat - mint kint
szűz hó a tájat

Vajon vársz-e úgy
egyszer, mint ahogyan én
várlak réges-rég?

csöpp madárkaként
őrzöm emléked - üres
fészked szívemben

rácsaptad ismét
ajtódat vágyamra - így
végkép kint rekedt

résnyire nyitva
hagyom szívemet neked -
jössz amikor jössz

túlsúlyt reméltem
mikor szíved mérlegén
magam lemértem

Mily meglepő, vad
gondolatok törnek rám
az én koromban!

Fura érzés fog
el tőled, megéhezem
ha rád gondolok.

Csillaghullásos
éjjelen hozzád bújnék
végtelenségig.

illúzió volt -
úgy képzeltem hogy szeret -
mégsem bántam meg

ha rózsát hoztál
lelkem mindig kivirult
szívem csendben várt

lennék újra más
tündért szerető szamár
csak ez a vágyam

Terád gondolok
Még akkor is amikor
Nem gondolok rád.

volt ilyen sosem
bántam alkalom hívott
s én nem hagytam ki

Alkonyi órán
pajkos szél oldja ruhám
ifjú gondolat.

esőben sétál
ernyőt tartva föléd a
bőrig ázott vágy

Néma tó voltam,
szürkeségben hallgató,
hullámtalanul.

hozzád száll minden
vágyódó sóhaj - ám más
nálam hangosabb

szeretve lenni
keserűség ha nem tudsz
viszontszeretni

szerelmetlen fém
szívemben a türelem
csak rozsdát terem

felásom magam
neked ha kell hogy bennem
ültesd magad el

körvonalaid
összegubancolódnak
a tenyeremben

Takarónk és a
lepedőnk mesélt nekem.
Belepirultam...

mézédes nedű
lettél számomra... nos, hát
jöjj, ragaszkodj rám...

szeretném hinni
hogy szerelmessé tudsz majd
engem szeretni

kietlen partok
közt átvitt értelemben
sincs mit átvinni

A sarkon éppen
utasításokat oszt
az este: Szeress!

Annyira vágyom,
hogy rám találj, hogy közben
magam vesztem el.

korog a szívem,
miféle érzelem ez?
szerelem éhség

feléd gurulva
utolsó emlékem hogy
nem fog már fékem

Társ. Test és lélek.
Adj esélyt magatoknak.
Egy új mesének.

Azt mondod szeretsz
Nem tudsz nélkülem élni
A különbség nagy.

Sors hidat fonok,
hogy egy szép napon talán
összefonódjunk.

a bogár amit
fülembe raktál már a
szívem felé jár