Haiku versek a szeretetről

utolsó cseppjét
idő poharából - öntsd
csókként síromra

minden de minden
a szeretet apálya
vagy a dagálya

amikor alszol
akkor is simogatlak
ha épp haragszom

Anyám nem tudta
Miért sírok, de velem
Együtt könnyezett

szívedbe írnám
ezt a pár szót soha ne
szűnj meg szeretni

Édes Földanyánk
szeretetéhez - olyan
mostohák vagyunk.

Jó szóval öntözd
lelkem, és meglásd virág
nyílik belőle.

ahol akivel
jó együtt lenni - onnan
nem vágyódunk el

Mozgatórugó
csak egy van, szeretni és
szeretve lenni.

Homlokodra írt
életbarázdáidat
szívem simítja.

ölelj magadhoz
mindent, ami örömet,
szeretetet ad...

A víz köveket
a szeretet lelkeket
csiszol simára.

Istent Imádni
távolról, testközelből
szeretni téged.

Ne mondd, hogy semmit
sem tudsz adni, hisz mindig
ott a szeretet.

A jóság és a
szeretet láthatatlan -
de érzed, hogy van.

Hogyha van miért
és van kiért is élned -
a hogyan öröm.

gyakorold többet
és beszélj kevesebbet
a szeretetről

A remény tenger
A hit szikla, s levegő
A nagy szeretet

Hogy meghittséget
teremthessen otthon, kint
mindenre képes!

Őszinte könnyet
ejteni csak az tud, ki
őszintén szeret.

titokban mindig
neked adtam a kiflim
nagyobbik felét

A Te örömöd
fontosabb, mint az enyém,
így szeretlek én.

szeresd önmagad
hogy mások is szeretni
tudjanak téged

Jelen van minden
élőben, a szeretet
nem függ senkitől.

Veled törődni
olyan, mint öleléssel
takarni lelkem.

szemedben a tűz
mint sziporkázó csillag
nyári égbolton

Szavak nélkül is
lehet bizonyosság, hogy
ma is gondolt rád.

Betakarnálak,
ha nem löknéd le folyton
törődésemet.

Pompás virág a
Lélek. Öntözve szép szó
Vizével, virul.

Én csak szeretve
tudom gyűlölni azt, kit
egykor imádtam.

selymes sugara
lélek-simogatásod
nyomába sem ér

Nézek Rád némán,
angyalarcod ragyog rám
fényesen. Gyöngyszem.

Rám terítette
ingét, hogy szeretetem
kivasalhassa.

Kiket szerettünk,
már nem veszíthetjük el,
részünkké váltak...

kérges a tenyér
de selymes a simítás
a gyermek arcán

Szívem oltárán
esténként gyertyát gyújtok,
Isten megáldjon!