Haiku versek a szeretetről

Hol szeretet van,
emberségi törvények
otthona ragyog.

Szeretet fénye
lélek koromsötétjét
bevilágítja.

Ha a szívedben
Hordasz, én útitársad
Vagyok mindenütt

szürke reggelem
szavakkal színesítem
és szeretettel

Lelkeddel formálsz
szereteted megcsillan
bennem és rajtam.

keskeny ösvényen
a szeretet követi
lelked fonalát

szemed tükrében
magamat láthatom te
szívemben látszol

Amikor lelked
tenger volt, mélységedben
újra születtem

ha tényleg szeretsz
virágoskertnek látom
a földút sarát

a szeretet mint
a kabát mit naponta
fel kell próbálnod

szemében olyan
voltam mint soha: lényem
legfelső foka

Szemed sugara
a szeretet kabátját
ölti lelkemre.

Alig pislákol
kicsi szeretetláng, de
fénye melegít.

mindig velem van
kit szívembe fogadtam
titkaim közé

Lélekpillangóm
ázott szárnyát szeretet
melege nyitja

Szeretetedet
mutasd meg, nem elég, ha
csak magad érzed.

Szeretethidak
feszülnek szárnyainkból
semmink romjain.

lélek ösvényén
haladva a szeretet
fűszála kísér

örök időre
itt felejtetted magad
a szívem mélyén

életed selyme
a szeretet mosolya
sződd a szívekre

a szeretet az
mesterkulcs szíveket nyit
a hála útján

szeretni jöttem
hozzád s hallgatni szíved
dobbanásait

Egyetlen dolog,
mit ha szétosztasz, annál
több marad neked...

megállt az idő
egy pillanatra hagyta
hogy szeresselek

szeretetmagból
sarjad benned a lélek
a kertésze vagy

lelkem selyméből
szőttem a kelmét melybe
csomagoltalak

koszos álruhás
szeretet koldus csupán
jó szót kéreget

Szívem lakója
most is bennem dörömböl -
magamba csuktam.

"Csillagaim fönt
és idelent szeretnek,
rám csillog szemük."

amit itt megóvsz
a legsötétebb percben
fénylik majd neked

Bármilyen forró
a nap, a szív melegét
nem pótolhatja.

puha fészket rak
lelkünkben a szeretet
s szárnyra kel a bú

Lakásból akkor
lesz otthon, ha szeretet
költözik bele.

taníts szeretni
hogy arcod csendjeiben
halljam az istent

Ahová lépsz, nő
halhatatlant játszó, kék
nefelejcsmező.

Lomjaim halmán
ülve kezdtem gyűjteni
a szeretetet