Szürkeségről szóló haiku versek

szürke köntösét
hátára vette az ég
szunyókál a nap

Messzire szálltak
karácsonyi angyalok
oly szürke minden.

sokszínűségem
szürke színekben játszik-
felszáll majd a köd

Magányt színezek,
mindenbe teszek egy kis
szürkét magamból.

reklámok fénye -
lakótelepi falak
szürke alkonyon

Nincs két egyforma
nap. Szürkének is vannak
árnyalatai...

réti csend honol
szürke fagyott kórókon
Jégvirág nyílik

Hervatag mező
minden szépsége - fakó
szürke mint a lét

Opál fehér csend
ólomízű súlyával
Rám nehezedett

Bágyadt december
fénytelen - szürkeségét
Rám pecsételi

Színes múltunkat
szürke jelenünk mossa
tiszta jövővé.

Őzek szépítik
a tavaszi szántóföld
szürke magányát.

Karnyújtásnyira
szürkén lóg az ég szinte
érintésre vár.

Égbolton szürke
selyemfátyol - kibomlott
őszanyó haja.

Fáradt még a fény
fák integetnek lomhán
szürke felhőknek

Tétován, csendben
cselleng a télben ötven
szürke árnyalat.

Benézett hozzám
a tél, szürkesége nem
talált szavakat.

Ablakot nyitott
színes szobámra szürkén
a szomorú tél.

Ónos szürkeség
telepedett a tájra.
Kocsonyaidő.

Hajnalpír festi
szürke közönnyel átszőtt
életünk egét.

Üres szürkeség -
Kopott tűzfalakra a
Csend ásít képet.

ázott hajnali
napfelkelte integet
a kedvem szürke

szürkeség nyomaszt
gondold azt hogy az ég most
is kék valahol

tél szürkéivel
rajzol vágyszíneinknek
kifestőkönyvet

Szívem vidítja
a színtelen vak télben
egy apró madár.