Haiku versek az alkonyatról

Míg leszáll az est,
Rigófütty pöndörödik
Rózsaszirmokra.

Alkony befonta
napsugár aranyhaját,
- Hold fésülködik.

Rubin alkonynak
borvörös sugarain
bóbiskol a Nap.

langy alkonyatban
árnyalatnyi csendeken
nyugtatom szemem

bíbor alkonyra
habselyem felhők ingét
férceli a szél

alkonyi tájra
puncsszínű fátylat terít
nyár illatú csend

Fecskékkel tűzdelt
villanyvezeték felett
fest az est eget.

zsupptetős viskón
rózsaalkony bordűrje
tanyasi varázs

Megbotlik a nap.
Csillagok mosolyában
tükröződik már...

bíbor karjával
horizontot ölel a
testes alkonyat

tűnő napjának
rózsakoszorút fon a
habzó-kék alkony

alkony-szürke fény
csüng az ablakon- mécsem
lángját csodáljuk

szederindákon
nyújtózkodik az alkony
árnyakat ásít

leszáll a völgybe
s fekete álmos éjjé
nő az alkonyat

nyári alkonyat
akác illatú csendben
tücsökmuzsika

Fekete ágak
szövik át a téli nap
szürke alkonyát.

levélhullásban
csenddé olvad az alkony
tarka fák ölén

Tejutat vázol
alvadó alkonyarany
pasztelles pora.

Bolthajtású ég
alatt nyugalmát fonja
körém az alkony.

alkonyon az est
nyugszik naptűz parazsán
a hajnal pirkad

őszi alkonyok
letakarták a napot
beesteledik

madárdal sehol
hulló szirmokon éjbe
lassuló kék csönd

lassan nyíló est
szája tűzben ég sötét
fátyol szemein

alkony és hajnal
napvölgybe nyugvó őszi
arany karátok

Tar ágak fölött
Alkonyba zsugorodik
Napnak mézszíne.

narancsvörösbe
mártja lámpásvirágok
álmát az alkony

Rőt-vörös ágyon
csipkézett felhőfodrok
- alkony szendereg.

mályvaszín alkony
vízbe vetve lubickol
örvényt feledve

narancsvörösbe
mártja egy lámpásvirág
álmát az alkony

Leheletfinom
felhőtakaró ásít
vörös alkonyon.

Kopaszodó fák
karcolják az őszi nap
fáradt alkonyát.

bennem még nyár van -
mit akartok hát tőlem
őszi alkonyok

főnix felhőszárny
nap hamvaiba szálló
vérnarancs alkony

Őszi alkonyon
bronz színű konyak véd, mint
könnyű kiskabát.

Zömök kapura
Rozsdásodik az alkony.
Mellé levél hull.

Andalog az est
borvörös alkony után
- csillag sürgeti.