Haiku versek a békéről

Kedvencem lett a
csend minden pillanata,
jól átölelve.

Békét keresve
lelkem csendesen sóhajt-
megnyugvást óhajt.

A mi békénk nem
egyéb már: törött szárnyú,
szomorú madár.

Manapság már az
ártatlan természet is
sír szégyenében.

Arcát békésen
a Nap felé fordítja
jelen életem.

Háborúról szól
a világ. Békében kell
így összefogni...

béke - az hol van
melyik nyíló bokorban
keressük együtt

fegyverszó helyett
csend legyen - dübörögjön
végre a béke

Megölte béke
galambját a háború.
Kell, hogy éledjen!

Csillagok alatt
Esti csendben a Világ
békére vágyik.

kívánságkútba
hajított érme, "Béke!"
teljesülhetne

Béke angyala,
segíts meggyógyítani
beteg világunk...

Semmi ágáról
nézek le a világra
békére várva

Mindig azt mondjuk:
`Nyugodjon békében` de
mért nem így élünk...?!

Ha a szívedben
béke van, másoknak is
ezt sugározod...

Lélekmadarunk
égről kalitkába szállt.
Várjuk, daloljon.

Tüzet gyújtanék,
Hol nemzetek lelnének
Béke lángjára.

HÍREK: hallgatom.
A "Háború és béke"
- eldőlt a polcon.

Napnyugtával hál
a béke, hogy reggelre
remény szárnyaljon.

légy radikális
emberek hitek között
békességre törj

lövészárokból
nézve, bármilyen béke
kilátástalan

Sziklaszirt szélén
Szamuráj tájat csodál,
Nincs több ellenfél.

békére vágyok
lovam homlokának dől
homlokom - csend van

Békét keresek
mindenhol - mégis mindig
otthon találom.

Nem történt semmi,
semmi az ég egy adta
világon. Jó volt!

A béke benned
lakozik, előjöhet
ha csend van belül.

megbocsátásnak
magja békét hoz, harag
magja háborút

nyugtalanságok
helyére béke költözz
szívembe végre

Háborúskodunk.
Kézzel, karddal, puskával
és kibékülünk.

Hazugságaid
szemébe nézek, mintha
igazad lenne.

Ahogy felnézek
halványkék derűt terít
szememre az ég!

derűs béke száll
kérges szívemre - de csak
itt ló közelbe

A házatokra
áldás, lelketekre meg
békesség szálljon...

Fő a békesség,
ha mégis harcolnom kell,
virág a kardom.

természet ölén
hol csend és béke honol
a megnyugvás vár

Békéjére lelt
sebein át - Önmaga
küzdelmeivel